Sacival 2013-ban ismerkedtünk meg, amikor gyakornoki programunkra jelentkezett. Rengeteg energia és hatalmas tettvágy lakozik benne, így nem csoda, hogy számtalan módon segítette már egyesületünket. Fordít, videókat feliratoz, rendszeresen részt vesz kreaktivista eseményeinken, és mindezek mellett óriási szerepe van a képzői csapatunkban. Interjú-sorozatunkból most vele ismerkedhetsz meg.

1. Mikor és miért lettél az Amnesty International Magyarország képzője?

A képzés 5.0-án vettem részt, 2016 áprilisában. Azelőtt már több mint 2 éve voltam az Amnesty aktivistája és szerettem volna valami újat kipróbálni. A képző képzés azért is érdekelt, mert így több emberhez tudom eljuttatni azt a szemléletet, hogy hogyan bánjunk egymással emberségesen és tanítói tapasztalatnak is hasznosnak tartom.

2. Mivel foglalkozol?

Magántanárként tanítok magyart és angolt, mind idegennyelven. Végzettségem Társadalmi Nemi Tanulmányok Kutatója (Gender Expert).

3. Mi az a 3 szó, ami eszedbe jut az Amnestyről?

Csapat, tisztelet, elkötelezettség

4. Mi a legjobb élményed az Amnesty képzéseivel kapcsolatban?

Ha annyi a munka, hogy majd megszakadunk, akkor sem ugrik senki egymás torkának, hanem egymást támogatva „éljük túl”. :)

5. Milyen órákat, foglalkozásokat tartottál eddig?

A 2016 júniusi Mi lenne, ha... maraton keretében tartottam 5 órát és a 2016 People Team táborban 1 hétig tartottam Amnesty órákat vegyesen.

6. Mi a legnagyobb kihívásod képzőként?

Mindig tartok tőle, hogy a gyerekek nem fognak érdeklődni, unják magukat, nem figyelnek, de általában kellemesen csalódom. Nehéz eloszlatni az előítéleteket, amikor valódi rossz élmények húzódnak meg a háttérben. Nem kicsinyelhetem le a rossz élményt, de meg kell próbálnom rávezetni az illetőt, hogy ne álltalánosítson.

7. Van olyan előítélet, amivel szembesülnöd kell a mindennapokban?

Rengeteg. Mozgássérült vagyok, zsidó, feminista. A mozgássérültségem miatt gyakran sajnálnak, gondolják, hogy sok mindenhez szükségem van segítségre vagy nem vagyok rá képes, legrosszabb esetben azt gondolják, hogy biztos mentális problémám is van és nem kezelnek egyenlően. Feministaként néha férfigyűlölőnek tartanak vagy gondolják azt, hogy „elveszem az örömöt” a szexista poénokból.

8. Mi az álmod?

Azt remélem, hogy a törekvéseim nyomán olyat világot hagyok magam után, amiben egy kicsit legalább könnyebb az embereknek érvényesülni, élni a lehetőségeikkel függetlenül attól, hogy milyen csoporthoz tartoznak (bőrszín, vallás vagy éppen szexuális orientáció tekintetében).

9. Mit tanácsolsz azoknak, akiket érdekel a képzői lehetőség az Amnesty-nél?

Az Amnesty-nél bárminemű önkénteskedést azt tesz könnyebbé, hogy annyit vállal az ember, amennyit bír. Ez a képzői léttel sincs másképp. Viszont abszolút megéri, nagyon hálás élmény amikor a gyerekek nem kirohannak az óra végén, hogy szünet van, hanem maradnak végig hallgatni. És szünetben néha hallani, hogy egymás között is tovább beszélgetnek. Azt tanácsolom, hogy ha érdekel, vágj bele, veszíteni talán 2 hétvégényi időt vesztesz, de nagyon sokat nyerhetsz :)

Bejegyzés helye:Rólunk