Rebeka 2015. nyarán csatlakozott hozzánk. A legfiatalabb aktivistáink egyike, aki az Emberi Jogok Világnapján mindenkit levett a lábáról Albert Woodfoxnak készített rajzaival, és megígértette velünk: feltétlenül küldjük el neki a rajzait. Elküldtük. Két hónappal később Albert kiszabadult, nekünk pedig Rebeka jutott eszünkbe, aki mindent megtett azért, hogy Albertet biztassa és bátorítsa több ezer kilométer távolból.

1. Mikor és miért lettél az Amnesty International Magyarország aktivistája?

2015-ben csatlakoztam az Amnestyhez, előtte az Amnesty szülinapján voltam és utána egy másik megmozduláson, ahol rögtön jelentkeztem is, mert ez a két esemény meggyőzött. Régóta érdekel a jog és szeretek önkéntes munkát végezni, másokért tenni, itt pedig ezt a kettőt össze lehet kapcsolni.

2. Mivel foglalkozol?

Jelenleg középiskolás vagyok.

3. Mi az a 3 szó, ami eszedbe jut az Amnestyről?

A három szó, ami eszembe jut róla az a jogok, az emberek és az egyenlőség.

4. Mi a legjobb élményed az Amnesty-vel kapcsolatban?

Rengeteg nagyon jó élményem van az Amnesty-vel kapcsolatban. Egyet nagyon fontos kiemelnem, mert azóta is megmosolyogtat: rajzoltam és Blake verset küldtem Albert Woodfoxnak tavaly, az Emberi jogok világnapján. Ezután a kiszabadulásának híre nagyon boldoggá tett, és azóta boldog-boldogtalannak ezt elmesélem, ha szóba jön az Amnesty.

5. Milyen aktivizmus feladatokban vettél részt eddig?

Sok mindenben. Aláírásgyűjtés, utcai akciók, Amnesty shop pultban is voltam az Emberi jogok világnapján, fotózáson is részt vettem (e-mailekben, facebook eseményeknél találkozhatnak ezzel) és persze a Budapest Pride-on is részt vettem az Amnestyvel.

6. És melyiket szereted leginkább?

Meglepő módon, leginkább az aláírásgyűjtések maradtak meg az emlékezetemben, mert olyankor rengeteg ismeretlen emberrel beszélek és az mindig izgalmas. Kapok hideget- meleget, de ez nem tántorít el, mert egy kedves szó hússzor annyit ér, mint egy rossz.

7. Van olyan előítélet, amivel szembesülnöd kell a mindennapokban?

Igen, van. Lány vagyok, tehát gyenge és buta, vagy legalábbis nem olyan erős és okos, mint a fiúk. Vagyis sokaknak magától értetődő, hogy ez így van. Azt gondolom, hogy mind előítéletekkel viseltetünk mások iránt, még ha nem is akarjuk bevallani, de meg lehet tanulni legyőzni ezeket az előítéleteket.

8. Mi az álmod?

Az az álmom, hogy az életem során a lehető legtöbb emberen segítsek. Elsősorban a gyerekek fontosak számomra, és nemcsak azért, mert én is az vagyok. Szeretném, ha egyszer eljutnánk oda, hogy a világon minden gyerek hozzájut azokhoz a dolgokhoz, amit a jogai garantálnak neki. Például mindenki tanulhatna, lenne olyan hely, amit otthonnak hívhat és megfelelő orvosi ellátáshoz juthatna.

9. Mit üzensz azoknak, akik még nem voltak aktivisták az egyesületnél?

Bátorítanám a saját korosztályomat (15-17 éveseket), hogy csatlakozzanak. Kiállhatsz olyan ügyekért, amik fontosak (és bőven belefér az idődbe a suli mellett). Bárki másnak is szól az az üzenet, hogy egy nagyon jó csapat tagja lehet az, aki csatlakozik és sok-sok élménnyel gazdagodhat.

Bejegyzés helye:Rólunk