2015-ben támogatóként csatlakozott az Amnesty International Magyarországhoz. Havi rendszeres adományával egyike azon támogatóknak, akik hozzájárulnak munkánk sikeréhez, eredményeinkhez, és akik egyetértenek velünk abban, hogy kevesebbel beérni, mint a mindenki számára garantált emberi jogok, elfogadhatatlan. Köszönjük, hogy közöttünk vagy!

1. Miért döntöttél úgy, hogy anyagilag is támogatod az Amnesty International Magyarországot?

Fontosnak tartom, hogy a számomra nagyon is lényeges ügyek megoldódjanak a közvetlen környezetemben és a világban. Mindenkinek nem tudok sajnos személyes segítséget nyújtani, ezért boldogan támogatok olyan szervezeteket, melyek hozzám hasonlóan gondolkoznak.

2. Mikor és hol találkoztál először az Amnesty nevével?

Már fiatalon is többször találkoztam a szervezettel. Az itthon tapasztalható etnikai, vallási, kulturális kirekesztés ellen kiskorom óta nagyon vehemensen léptem fel. Később fiatalon az afrikai és ázsiai társadalmi, etnikai, vallási harcokat is egyre jobban megismertem. A darfúri konfliktus nagyon megérintett, abban az időben kezdtem el sokkal sűrűbben keresni az AI-t. Egyre többet olvastam a szervezet akcióiról. Azóta ez csak fokozódik, mivel az emberi jogok tiszteletben tartása sajnos még mindig nem evidencia mindenütt a világban.

3. Mi az, amit fontos tudni rólad?

Tipográfusként dolgozom, majdnem két évtizeden keresztül aktívan zenéltem, jógaoktatónak tanulok. Az emberi jogok, a humanitárius jótékonysági munkák mindig közel álltak hozzám a családom által és a magánéletem miatt is.

4. Milyen változást szeretnél elérni a világban?

Javíthatatlan idealista vagyok és remélem, mielőbb eljutunk oda, hogy az embereknek ne legyen furcsa, ne számítson semmilyen okból, hogy különböznek egymástól. A kulturális, etnikai, szexuális, anyagi, vallási, gondolkodásmódbeli különbségeket tekintsük értéknek, megőrizhetőnek, de semmiképp ne gondoljuk a saját életmódunkat, filozófiánkat kizárólagosan működő, egyetlen üdvözítő formának.

5. Mit üzennél azoknak, akik hozzád hasonlóan támogatják az emberi jogokat?

Lehetetlen, hogy ne sikerüljön!

6. És mit üzennél azoknak, akik még nem csatlakoztak az emberi jogi mozgalomhoz Magyarországon?

Gondolják végig – itt, ahol a világ nagyon nagy részéhez képest sokkal több jogunk van mindenhez az életben, milyen sokszor van gondunk a saját vélt vagy valós lehetőségeinkkel. Ha bárkinek módja van olyan embereket megismerni, akik nálunk többszörösen nehezebb körülmények közül jönnek, mindenképp tegye meg! Nagyon fontos megtapasztalni, milyen az élete, gondolkodása azoknak, akiknek élet-halál kérdése, hogy tudnak, mernek-e kicsiben vagy nagyban szót emelni emberi értékekért, érdekekért. Akiknek sokszor a tanult és mindennapjaikhoz tartozó kultúrájukkal, hitrendszerükkel, a saját lelkiismeretükkel is kell ezáltal vitába szállniuk azért, hogy később szabadon, önmagukat teljes egészében vállalva élhessenek, vagy gyakorolhassák hitüket saját környezetükben vagy máshol a világban. Fontos lenne, hogy mindenki személyesen érintettnek érezze magát ezekben a témákban, miközben remélem, hogy nagyon hamar eljön az az idő, amikor mindez már nem lesz kérdés senki számára. Mindezt viszont csak mi tudjuk elérni, más nem fogja helyettünk. Egyszóval mindenkinek ajánlom, ismerjen meg jótékonysági, emberi jogi szervezeteket, és ha először csak kicsiben is, de próbálja ki, milyen részt venni a munkájukban. Rengeteget változtat a világhoz való viszonyunkon, ezáltal a világon.

Bejegyzés helye:Rólunk