A helyzetfelmérést követően magam mögött hagytam a Diavata tábort, reménykedve, hogy a beszámolóm és tapasztalataim alapján a Humanitarian Support Agency a táborba költözik, hogy segítse a helyi önkéntes csapat munkáját.

Most, hogy már viszonyítási alapom is van, nyugodtan kijelenthetem, hogy a régi Moria regisztrációs tábor volt a legjobban megszervezve, amíg át nem alakították fogolytáborrá. Biztosítva volt a szállás szobában vagy vízálló sátorban, a ruházat, 12 órás orvosi ellátás, fordítók, napi háromszori étkezés, higiénikus tisztálkodási lehetőségek és mellékhelyiségek, foglalkozások a gyerekeknek és elegendő önkéntes munkaerő; az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának állandó jelenléte pedig megkönnyítette a kommunikációt a táborban dolgozó görög hatóságokkal és a Frontex embereivel.

Ezzel szemben a Tesszaloniki melletti Diavata nevű hivatalos táborban napi egy étkezés biztosított, egyetlen orvos jut közel 2000 emberre, a helyi önkéntes csapaton kívül nincs segítség, a gyerekeknek csak néha tartanak foglalkozásokat független önkéntesek, akik felbukkannak, majd a következő nap tovább is állnak. A zuhanyzók és a mellékhelyiségek nem higiénikusak. Az ENSZ emberei jelen vannak, de csak az irodában érhetőek el, onnan pedig nehéz beazonosítani a kiszolgáltatott családokat és a külön figyelemre szoruló eseteket. Az iskolás korú gyerekek pedig a veszélyes terepen keresnek játékszereket.

Napok óta Idomeniben vagyok, a görög-macedón határnál. Ez mindenki földje. Nagyon sok orvos, önkéntes, szervezet, rendőr és hivatalos személyzet van jelen, de koordinálni nagyon nehéz, közel lehetetlen. Már hónapok óta itt tartózkodnak a menekültek, mégsem sikerült hatékony rendszert kiépíteni. Ennek egyik oka, hogy mindenki arra vár, mikor evakuálják az embereket. Naponta ezer-kétezer embert szállítanak el innen a 10 ezerből. A probléma azzal van, hogy amint meglátják a hivatalos táborokat, ahová költöztetnék őket, a legközelebbi taxival visszamennek Idomenibe.

Az ok egyszerű: Idomeni sáros, hideg, de állandó orvosi ellátás és tanácsadás van menekültügyben. A helyi árusok standokat állítottak fel a táborban, friss zöldséget, ételt és hozzávalókat árusítanak. Naponta legalább egy meleg étel jut mindenkinek, emellett állandó a tea és a tej ellátás. Közel van Polykastro város, ahol mindent vásárolhatnak, ami a kempingezéshez hasonló túléléshez szükséges. A tusoláshoz néha meleg víz is a rendelkezésükre áll. A gyerekeket angolul tanítják, a kisebbeknek pedig állandó foglalkozásokat tartanak egy erre a célra fenntartott sátorban. A legfontosabb pedig, hogy itt van a kapu Európa szívébe, a remény pedig még mindig nem halt meg, hogy ez egyszer majd megnyílik, és ők lesznek az elsők, akik átléphetnek rajta.

Bejegyzés helye:Élet határok nélkül