Az EU–Törökország között kötött egyezmény egyik következménye, hogy a március 20-a előtt érkezett menekülteket a szigetekről két nap alatt átszállították Görögország szárazföldi részére. Leszboszról közel 4000 menedékkérőt helyeztek át az Athén, Tesszaloniki és Kavala környékén fekvő menekülttáborokba. Az önkéntesek a változó helyzethez igazodva Idomenibe és Athén környékére költöztek, hogy továbbra is segítsék a rászorulókat.

Mivel Tesszalonikiből repülök haza, én és Katie, egy angliai önkéntes a város környékén fekvő táborokat vettük célba, így vezetett az utunk Diavataba.

A Diavata tábor, akárcsak a leszboszi Moria, régen katonai támaszpontként működött. Annyi a különbség, hogy Diavatában csak egy sor szögesdrót kerítés van és nincsenek cellák. Minden menedékkérő sátrakban alszik, néhányban pedig ágy is található. 

Fatima, az első akit megkérdeztem mit hiányol a legjobban a táborból azt válaszolta: teát! A sátrakban nincs fűtés, kint pedig hideg van. Egy csésze tea csodákra képes, és pillanatok alatt felmelegít. Annak ellenére, hogy ezt az apróságot emelte ki, a legnagyobb szükség a tiszta és higiénikus illemhelyekre van. A menedékkérők mobil toaletteket használnak, amelyeket látszólag régen takarítottak.

A menedékkérők többsége legalább egy hónappal ezelőtt érkezett a táborba, legtöbben gyerekes családok. A Vöröskereszten kívül csak egy kis helyi csapat segíti őket ruha adományokkal, így a szórakoztatás mellőzve van. Az elkövetkezendő napokban felmérjük mire van szükség a táborban, majd új önkénteseket hívunk segítségül a látszólag elfeledett táborba.

Kezdetnek a görög önkénteseknek segítettünk a ruhaadományok szétválogatásában, majd kis idő után úgy döntöttünk, végigsétálunk a táboron, hogy felmérjük mennyien vannak. Az első sátorból barátságos nők integettek, és egyből behívtak a kis otthonukba. Nem beszéltek angolul, az én arab tudásom pedig kimerül pár alap szó után, így mutogatással kommunikáltunk. Hamar csatlakozott hozzánk több menedékkérő, mindenki meg szerette volna mutatni a sátrat, amelyben él. A beszélgetés közben láttam, hogy a gyerekek figyelemre vágynak, így elővettem az arcfestékeket, amely jó ötletnek bizonyult.

Este festékes arcú boldog gyerekektől vettünk búcsút, megígérve, hogy másnap újra találkozunk.

Bejegyzés helye:I Welcome