Este kevés tennivaló akad a menekülttáborokban, lassan mindenki aludni megy, csak a fiatalabbak maradnak ébren. Ők gyakran csoportokba tömörülve beszélgetnek. Így ismertem meg Sunnyt. Hamar kiderült, hogy egyidősek vagyunk, ezek után már nagyobb figyelmet szenteltem az ő történetének.

Decemberben érkezett Leszbosz szigetére, Pakisztánból. Az országból, amely megfosztja az állampolgárságtól azokat a személyeket, akik illegálisan hagyják el a területét. Vagyis Sunny jelenleg hontalan. Az édesapja még gyermekkorában elhalálozott, édesanyja egyetemet végzett, akárcsak a húgai, akiket otthon hagyott. Elmondása szerint kevés nő részesül oktatásban Pakisztánban, így az ő családja kivételesnek számít.

Az utazással járó trauma nyomai jobban észlelhetőek azokon, akik egyedül utaznak. A családok egymást támogatva könnyebben viselik az előttük álló akadályokat. Sunny egyedül van. És bár minden nap kapcsolatba lép az édesanyjával, azért még elveszettnek érzi magát.

Számára nincs remény, hogy átléphetné a közeljövőben a macedón határt. A Pakisztánból érkezettek kérelmeit regisztráció után sürgősségi eljárással bírálják el, és mivel jelenleg nincs háború az országban, ezért biztosan visszautasítják azt. Az eljárást követően Törökországba toloncolják ki őket, majd onnan Pakisztánba. A származási országuk nem fogadja vissza őket, úgyhogy innen újra Törökországba vezet az útjuk. Törökországban a menedékkérők nem kapnak munkavállalási engedélyt. Legtöbben illegálisan dolgoznak kevés fizetésért cserébe, hogy fenn tudják tartani magukat. Ez a hányattatott sors vár Sunnyra is. Fiatal, egyetemet végzett, dolgozni vágyó értelmiségi, kitűnő angol nyelvtudással, a jövője mégis kilátástalan.

Bejegyzés helye:I Welcome