Leszbosz szigetén jelenleg egyetlen hivatalos regisztrációs tábor működik, a sziget dél-keleti részén található Moria falu mellett, innen kapta a nevét is: Moria. Az erődítmény régen katonai támaszpontként és fogdaként funkcionált, most menekültek százait szállásolják el benne. Moriába csak az engedéllyel rendelkezők léphetnek be, mindenki másnak tilos. Ezen kívül a fényképezés sem megengedett, ennek ellenére a menedékkérők gyakran használják a telefonjaikat, próbálnak minden kedves pillanatot megörökíteni, így gyakran pózolunk cipőkkel, baba tápszerekkel és ijedt gyerekekkel, hogy a szülők dokumentálhassák az útjukat.

A tábort a görög rendőrség felügyeli, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának csapatával együtt, rajtuk kívül a DRC (Danish Refugee Agency) dolgozik a kerítéseken belül, őket segíti három kisebb szervezet: a Lighthouse Relief, ahol én is dolgozom, az I58 és az I am You.

Moria a kiindulási pont minden menedékkérő számára. A partot érést követően, a csónakban talált embereket buszokkal ebbe a táborba szállítják. Amint leszállnak a buszokról karszalagot kapnak, „A” jelzésűt az arabul beszélők, „B” jelzésűt az összes többi. A karszalagon jelölni lehet a regisztrációt, a szoba számát, ahová elhelyezik őket, illetve azt, hogy kapott-e már plédet, higiéniai csomagot és hálózsákot.

A karszalagozást követően száraz ruhát, ételt és vizet kapnak, majd sorba állnak a regisztrációhoz. A regisztráció után a szíriaiakat átszállítják a Kara Tepe nevű táborba, ahol szállást kapnak. A „B” jelzésű karszalagot viselő és a nem regisztrált családok minden nap délután 3 órakor sorba állhatnak, hogy szobát kapjanak. Egy szobában 10 személynek jut ágy, a többiek a földön alszanak, maximálisan 25-30 férőhely van. A szobákat minden reggel 8 órakor el kell hagyniuk, hogy a személyzet kitakaríthassa azokat, majd délután 3 órakor újra beengedik a családokat. Az egyedülálló férfiaknak sátrakban biztosítanak szállást, az egyedülálló nőknek és gyerekeknek külön szobák vannak fenntartva. A napi három étkezés biztosítva van, ahogy az ivóvíz és a tisztálkodási lehetőség is. 

Az önkéntesek nap, mint nap azon fáradoznak, hogy barátságosabbá tegyék a családok és főként a gyerekek számára a tábort, hiszen nehéz megfeledkezni arról, hol vagy, amikor szögesdrót kerítés vesz körül. Néhány napja egy pszichológus jelentkezett önkéntesnek, de egyetlen műszak után felmondott, elmondása szerint ő nem tud gyerekekkel dolgozni egy börtön jellegű létesítményben. Az igazolványoknak valóban „erejük” van, amely jól jön, ha egy édesapát kell meggyőznöd arról, hogy inkább aludjon a túlzsúfolt szobában a földön, mint kint a szakadó esőben a 3 napos kisbabájával. De gyakran tapasztalom, hogy visszaéléseket is eredményez ez a hatalom: indokolatlan parancsokat és szabályokat.

A két hivatalos táboron kívül több apró menekülteket segítő tábor is létezik, ezek viszont sokszor összetűzésbe kerülnek a helyi rendőrséggel az engedélyek hiánya és a higiéniai körülmények miatt. A Moria táborban, amit a szigeten „Inside Moria” (Belső Moria) néven emlegetnek, és a Kara Tepe táborban a szervezetek a görög rendőrséggel és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának csapatával együttműködve dolgoznak.

Bejegyzés helye:I Welcome