2011-ben csatlakozott szakmai önkéntes programunkhoz. Először irodai asszisztensként, majd egy hónappal később – felismerve képességeit – kampánykoordinátorunk asszisztenseként segítette mindennapi munkánkat. 5 éve támogatja az Amnesty International Magyarországot.

Miért döntöttél úgy, hogy anyagilag is támogatod az Amnesty International Magyarországot?

Szeretnék abban hinni, hogy az emberi jogok tisztelete olyan alapértéke világunknak, amit nemzeti, vallási, etnikai, politikai hovatartozástól, társadalmi helyzettől függetlenül mindenki magáénak érezhet, és amiért érdemes küzdeni. Az Amnesty ennek világszerte hiteles képviselője – emellett pedig tudom, hogy milyen sokat jelent az itthoni szervezetnek minden támogatás.

Mikor és hol találkoztál először az Amnesty nevével?

Valószínűleg a médiában már hallottam néhányszor ezt a nevet, de igazán akkor ismertem meg, amikor egy évfolyamtársam, aki akkoriban AI-aktivista volt, lelkesen mesélt a szervezetről: a célokról, a kampányokról… Ő amúgy azóta már az Amnesty londoni irodájának munkatársa.

Mi az, amit fontos tudni rólad?

Imádok minél többet megtudni a világról: megismerni más kultúrákat, más nézőpontokat, és ezeket folyamatosan ütköztetni a saját világképemmel. Ezzel összefügg, hogy gyerekként mérnök, később BTK-s egyetemistaként bölcsészprofesszor akartam lenni, azóta pedig a közgazdász pályát választottam. Mindeközben 2011-ben, a magyar EU-elnökség idején fél évet eltöltöttem gyakornokként az Amnesty-nél is: érdekes volt belülről megtapasztalni, hogy hogyan működik egy civil szervezet, hogyan szerveződnek a kampányok, mik a fő kihívások. Pörögtek az események, mentek az akciók, az aláírásgyűjtés… Jó volt látni, hogy sok elkötelezett ember milyen jó dolgokat tud csinálni, sokszor ellenszélben is. Bár azóta már más környezetben dolgozom, az Amnesty-s időre szívesen gondolok vissza, sokat adott.

Milyen változást szeretnél elérni a világban?

Egyik alapvető gyerekkori élményem volt elsősként, amikor az iskolában amúgy vidáman barátkozó osztálytársaim közül az egyik szülői nyomásra kerülni kezdte a másikat, csak mert az szegény családból jött. Engem szerencsére nem így neveltek, talán ezért is döbbenek le még mindig, hogy itt, a 21. század Európájában is mennyire meghatározza a lehetőségeidet, az egész életedet, hogy hova születtél. Nem lehet, nem szabad elfogadni, hogy rengeteg embernek már az indulásnál minimális az esélye egy élhető életre. Meggyőződésem, hogy az eszement mértékű egyenlőtlenség elleni fellépés a következő évtizedek talán legnagyobb kihívása az egész világ számára.

Mit üzennél azoknak, akik hozzád hasonlóan támogatják az emberi jogokat?

Ha sok jó szándékú ember összefog egy ügyért, előbb-utóbb biztosan célt érnek.

És mit üzennél azoknak, akik még nem csatlakoztak az emberi jogi mozgalomhoz Magyarországon?

Minél többen gondoljuk azt, hogy az emberi jogok védelme alapvető fontosságú, annál élhetőbb hely lesz a világ mindenki számára. Mindenki másként tud hozzátenni – találd meg, hogy te mivel tudod jobbá tenni a világot, és ne add fel a reményt!

Bejegyzés helye:Rólunk