Said és Jamal azután menekültek el Szíriából, miután megkínozták őket politikai aktivizmusuk miatt. Izgatottan várják, hogy új életet kezdhessenek Berlinben, ahová áttelepítették őket.

„Sírtunk a boldogságtól” – meséli Jamal* arról a pillanatról, amikor ő és partnere, Said* megtudta, hogy Németország befogadja őket.

„A győzelem pillanata volt” – folytatja Jamal. „Meglepődtünk, hogy ilyen hamar elfogadták az áttelepülési kérelmünket, csak hat hónap telt el a beadása óta.”

Ők szerencsések voltak. Sok menekült, aki áttelepítésért folyamodik, sokkal tovább vár arra a bizonyos mindent megváltoztató hívásra, hogy letelepedhet valami békés és biztonságos helyen.

Új otthon Berlinben

A párt elborítják a kartondobozok és a bútorok, ahogy kipakolnak és berendezkednek új otthonukban. Megnyugvásuk és boldogságuk kézzel fogható, rég nem volt már állandó otthonuk.

Szíriában Said és Jamal is újságíróként dolgozott, mindketten benne voltak a politikában. Aztán a biztonsági erők elfogták és megkínozták őket, úgyhogy túl veszélyes lett volna maradniuk. 2014-ben a szomszédos Libanonba menekültek.

Azonban Jamal, aki HIV-fertőzött, nem jutott hozzá a szükséges orvosi ellátáshoz Libanonban. 2015 januárjában az ENSZ menekültügyi ügynöksége, a UNHCR segítő kezet nyújtott a párnak. Németország szír menekülteknek indított humanitárius befogadási programján keresztül ajánlottak fel nekik egy helyet Berlinben.

Mint egy család

„2015. január 8-án jöttünk el Libanonból” – meséli Said. „Amikor leszálltunk a repülőről, nagyon hideg volt.”

„Egyszerre voltunk izgatottak és ijedtek” – emlékszik vissza Jamal. „Nem tudtuk, mire számítsunk. Mindenre felkészültünk.”

Tizenkét menekülttáborban eltöltött nap után egy Wohnheim-ba, családok és fiatalok számára fenntartott közös szállásra küldték őket. „Volt saját lakásunk, szerencsések voltunk, hogy családként és nem két egyedülálló férfiként kezeltek bennünket” – mondja Jamal.

Kilenc hónap után aztán úgy döntöttek, hogy továbbállnak, mert kényelmetlenné vált a helyzetük. „Valaki a németóráról tudta, hogy meleg vagyok, és elmondta a szomszédainknak” – mondja Jamal.

A saját lakás iránti kérelem egyet jelentett rengeteg interjúval, amire a szociális munkásukkal mentek. Végül egy HIV-fertőzötteket támogató alapítványtól kapták meg a szükséges segítséget.

Felépíteni egy új életet

Amikor Németországba értek, Jamal először aggódott, hogy elfogy a gyógyszere, aminek köszönhetően tünetmentes maradhat. Egy orvos segített neki, így végre más dolgokra is figyelhet, mint például a nyelvtanulásra. Said itt viccesen meg is jegyzi, hogy féltékeny Jamalra, amiért olyan gyorsan halad a némettanulással.

Mindketten heti ötször járnak órára, hiszen teljesíteniük kell egy alapkurzust, mielőtt bármilyen munkára jelentkezhetnének. Eközben mindketten folytatják az újságírást online – eddig ingyen.

Újra társadalmi életet élni üdítő élmény a menekülés stresszes évei után. „Ez volt az egyik legnehezebb dolog mind közül” – mondja Jamal. „Hosszú ideig tart felépíteni a bizalmat. De mi máris szereztünk néhány jó barátot: németet, izraelit, norvégot.”

Mindketten imádják Berlint, amiért ilyen befogadó és amiért könnyedén vállalhatják, hogy melegek. „Annyira más, mint Libanonban és Szíriában” – mondja Jamal. „Libanonban két meleg klub van, de melegnek lenni illegális.”

Valamit vissza is adni

Jelenleg mindketten arra figyelnek, hogy a jövőjüket építsék, ezt pedig ott kezdik, hogy befejeznék egyetemi tanulmányaikat. „Érdekel a politika is, akár valamelyik politikai párt munkájában is részt vennék” – mondja Said. „Szíriában aktivisták voltunk és részt vettünk tüntetéseken is még 2011 elején, akkoriban, amikor kitört a konfliktus.”

„Szeretnék olyan menekültekkel együtt dolgozni, akik szintén Berlinbe jönnek” – mondja Jamal. „Menekült vagyok, így tudom, hogy mire lehet szükségük. Remek lenne úgy segíteni másoknak, ahogy nekem is segítettek.”

„A legtöbb ide érkező szír pszichológiai problémákkal küzd amiatt, ami velük történt” – teszi hozzá Said. „Úgy érzik, hogy mindent elvesztettek: barátokat, családot, munkát – az életüket.”

Jamal azt mondja, hogy néhány menekült félelemből titkolja el szexuális beállítottságát, vagy hogy HIV-fertőzött. „És ha titkolóznak, nem kapnak segítséget. Mi segíthetnénk fordítani olyan embereknek, akiknek valamilyen érzékeny problémájuk van. Csak képzeljétek el, ha nem beszélnék nyíltan az egészségügyi problémámról, katasztrófa lenne.”

Összességében az áttelepítésnek köszönhetően lehetőségük nyílt újjáépíteni azt az életet, amit Szíriában kénytelenek voltak maguk mögött hagyni. „Dolgozni akarunk, függetlenné válni, szerezni egy jó munkát és saját fizetést” – foglalja össze Jamal és Said. „Ehhez szoktunk hozzá.”

*a férfiak kilétének védelmében a neveket megváltoztattuk

Jelenleg több, mint 4 millió szír menekült van a környező öt ország valamelyikében. Az Amnesty arra szólít fel, hogy közülük 400 000-et – azokat, akiket a UNHCR a legsebezhetőbbnek tart – 2016 végéig telepítsenek át valamelyik fejlett országba. Az áttelepítés életmentő lehetőség a világ legsebezhetőbb helyzetben lévő menekültjei így a komoly egészségügyi problémákkal küzdők számára is. 2017 végére a becslések szerint világszerte mintegy 1,45 millió embernek lesz szüksége a védelem e formájára.

Bejegyzés helye:S.O.S. Európa