Egy hideg, tavaszi reggelen Rania Alabbasi karjában kislányával, Layannal lefelé tartott damaszkuszi lakásuk lépcsőházában. Öt másik gyermeke követte őt. A család beült egy autóba, ami elhajtott velük. Ez 2013 márciusában történt, azóta senki sem hallott róluk. Testvére, Nalia meséli el történetüket.

Nyom nélkül tűntek el”

Először akkor tűnt fel, hogy valami baj lehet, amikor sehogy sem tudtam elérni Raniát. Napokon át hívogattam őt otthon és a mobilján is, de nem vette fel.

Később megtudtam, hogy egy csapat fegyveres férfi a katonai hírszerzéstől március 9-én megjelent a nővéremék házában és indoklás nélkül letartóztatták Rania férjét, Abdulrahmant.

Másnap visszatértek és kifosztották a házat; elvitték a családi ékszereket, mobiltelefonokat és a gyerekek tabletjeit. A család útleveleit és más iratait is lefoglalták.

Ezután letartóztatták Raniát és hat gyerekét, útban kifelé pedig leszedték az épület biztonsági kameráit is, hogy ne hagyjanak nyomot maguk után. 

Azt hitte, hogy nem eshet bántódása

Amikor 2011-ben kitört a konfliktus, Rania nem volt hajlandó elhagyni Szíriát. A családunk többi része Szaúd-Arábiában dolgozott, és mi hívtuk őt is, hogy csatlakozzon, de azt mondta, hogy a társadalomnak szüksége van rá és Szíriában akarja felnevelni a gyerekeit, azt akarja, hogy ott fejezzék be a tanulmányaikat.

Soha fel sem merült Raniában, hogy letartóztathatják: a család nem járt tüntetésekre és nem vett részt politikai mozgalmakban sem.

Az én okos, féltő nővérem – Rania mindig is a példaképem volt. Kedves volt, népszerű a szomszédai és betegei körében, akik közül sokakat ingyen kezelt, ha azoknak nem volt pénzük az ellátásra. Segített engem felnevelni és mindig támogatott a tanulmányaimban. Most éjszakánként csak arra tudok gondolni, hogy vajon jól van-e.

Remény és félelem közt

Két és fél éve szinte semmit nem hallottam róla, csak némi nem hivatalos információt arról, hogy Damaszkuszban a biztonsági erők fogságában látták. Hivatalosan viszont semmit sem mondtak; semmi olyasmit, amit elhinnék. Félelemben élek, éjszakánként nem tudok aludni, folyton csak arra gondolok, hogy vajon éhesek-e a gyerekei? Jól vannak vagy egyre csak kiabálnak, sírnak? Élnek vagy halottak?

Anyám, aki segített a gyerekeket nevelni – egyszerre volt nagyanyjuk és anyjuk – egész éjjel csak sír.

Az a hat gyerek semmi rosszat nem tett, iskolában lenne a helyük. Rania és a férje imádták őket: a félénk és könyvmoly Dimát (16), az energikus és bátor Entisart (15), a kedves és szorgalmas Najah-t (13), a tízéves Alaa-t és a kis négyéves Layant.

Szüleik mindent megtettek az oktatásukért: a gyerekek angolul és más nyelveken is tanultak; mint minden gyerek, imádtak olvasni, a számítógépen játszani, énekelni, színészkedni, rajzolni, a parkba járni.

Nem érdemelték meg, hogy tönkretegyék az életüket.

Cselekedjetek!

Kérjétek a szír hatóságokat, hogy engedjék szabadon Rania Alabbasit vagy további késlekedés nélkül vádolják meg egy nemzetközileg elismert bűncselekménnyel és biztosítsanak számára tisztességes tárgyalást. Követeljétek, hogy a szír hatóságok haladéktalanul és feltétel nélkül engedjék szabadon Rania hat gyermekét.

HÁTTÉR – Emberrablások Szíriában

Mikor kezdődtek az emberrablások Szíriában?

Szíriában az emberrablások kezdete a távoli múltba nyúlik vissza, az Aszad-család uralma idején pedig egészen általánossá váltak. Azonban a válság 2011-es kirobbanása óta az elrabolt emberek száma drámaian megnőtt.

Hány embert érint mindez?

2011 óta civilek ezrei haltak meg a szír biztonsági erők fogságában, több tízezer embernek pedig egyszerűen nyoma veszett.

Hogyan bánnak az emberekkel a fogságban?

Rengeteg embert tartanak összezsúfolva szűkös, mocskos helyiségekben. Nem kapnak eleget se enni, se inni; egy fogvatartott elmondta nekünk, hogy az ő zárkájában voltak, akik annyira szomjaztak, hogy a vécéből ittak. A kínzás mindennapos.

Bejegyzés helye:Levélíró Maraton