Páger Anna Zsófia, azaz Panni, lassan négy hónapja követi nyomon a Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között elnevezésű projektünk eseményeit. Az emberi jogi képzési koordinátor szakmai önkénteseként egyaránt látja a színfalak mögötti és a színfalak előtti eseményeket. A táborban is nagy segítség volt, és most az ő szemével mutatjuk be a három nap történéseit.

Ősszel is megrendezésre került az Amnesty International Magyarország Emberi Jogi Tábora, amiben az ország különböző szegleteiből érkező tanodás és Összpontos gyerekek, fiatalok vettek részt.

Vasárnap a gyerekeknek délig kellett megérkezniük a 4 csillagos, Aquamarina Hotel és Rendezvényhajóra, a képzők és önkéntes segítők pedig már 10 órától várták a táborozókat. A Mátraverebélyről, Bátonyterenyéről érkezőknek kalandos volt az indulás, mert Ózdon elfelejtettek helyet foglalni nekik, de végül kis csúszással ők is megérkeztek. Az első teendő a szobák beosztása volt, illetve a regisztráció. A gyerekeket mentoraik kísérték szobáikba, a jelenléti ív aláírása után pedig együtt járták be a hajót.

Ebéd után megkezdődtek a programok. Elsőként a táborozóknak egy hajóismereti tesztet kellett kitölteniük, melyen olyan kérdések szerepeltek, mint: Mi a wifi jelszó? Mit kiáltunk, ha léket kap a hajó? A kérdésekre a hajót bejárva, a fedélzeten körbesétálva lehetett választ adni, de akár a portást is lehetett faggatni. A tesztet követően össze kellett gyűjteni azokat a szabályokat, amiket a gyerekek betartanának a tábor ideje alatt.

A hajó feltérképezése mellett egymást is meg kellett ismerni, erre szolgált a Találd meg az embered című játék. A papírokon olyan állítások szerepeltek, mint: Soha nem voltam még tanodában, Összpontos voltam, Nincs testvérem. Ezekhez és ehhez hasonló mondatokhoz kellett olyan embereket keresni, akikre igazak az állítások. Volt olyan táborozó, aki a „Mi tetszett legjobban a táborban?” kérdésre, azt válaszolta, hogy az ismerkedős játék. Úgy vettem észre valóban nagy sikere volt, mindenki, felnőttek, fiatalok, gyerekek egyaránt sürögtek-forogtak, hogy minden rubrikába be tudjanak gyűjteni egy aláírást. Az ismerkedés azonban nem ért véget, volt Fúj, fúj, fúj a szél, névtanulós játék, turmix, ezek a játékok megalapozták a hangulatot az első nap legizgalmasabb eseményéhez.

Oláh Gergő ezúttal is vállalta, hogy beszélget a táborozókkal, válaszol kérdéseikre. A kérdések többnyire arra vonatkoztak, hogyan változott meg az élete a tehetségkutató megnyerése után, milyen megpróbáltatások érték. A legfontosabb és legérdekesebb azonban az volt, Oláh Gergő hogyan állítja fel értékrendjét, nyolc korábban összegyűjtött értéket (szórakozás, tanulás, munka, pénz, család, szerelem, egészség) kellett sorrendbe tennie.

Természetesen az éneklés sem maradt ki, a program végén a gyerekek körbeállták Gergőéket és együtt táncoltak, doboltak, nekem személy szerint ez volt a kedvencem.

Vacsora után a táborozók dönthettek, melyik választható programban vesznek részt, volt karaoke, filmnézés és séta.

Másnap reggeli és a szobák rendbe rakása után elindultunk a Fővárosi Állatkertbe, az út izgalmas volt, három turnusban szálltunk fel a buszokra, miután bevártuk egymást már együtt utaztunk a villamoson, bár pár megállóval korábban szálltunk le, kisebb séta után végül megérkeztünk. Az Állatkertet csoportokban jártuk be, így megoldható volt, hogy mindenki megnézhesse azt, amire igazán kíváncsi.

Az ebéd ezúttal nem a hajón, hanem a PECSÁ-ban volt, amit választható szabadidős tevékenységek követtek a Ligetben, lehetett focizni és szembekötős akadálypályán navigálni egymást. Az akadálypálya igen szórakoztató volt, sokan hason és négykézláb másztak végig párjuk utasítására, csukott szemmel. Kívülről azért megerőltetőnek tűnt.

Miután visszaértünk a hajóra, megbeszéltük a másnapi csoportbeosztásokat, és azt, hogyan készülünk majd az előadásra, hogyan teljesítjük a kiosztott feladatokat. öt csoport volt: papírszínházasok, zenészek, színészek, hátteresek és az eseményeket dokumentálók.

Kedd reggel az összepakolás és szobák átadása után egyből neki is láttunk az előadások előkészítésének, a háttérmunkának és a dokumentációnak. A dokumentáló csoportot együtt felügyeltük Mátéval, folyamatosan követtük a kamerázó, fényképező gyerekeket. Ez a feladat azért volt jó, mert valamennyire beleláthattunk abba is, amin a másik négy csoport tevékenykedett. Rövid interjúk keretében igyekeztünk minél több információt összegyűjteni a csoportok munkájáról, a gyerekek egymást faggatták a videókon. A hátteresek szépen kidekorálták a Duna termet, gyűlölet nélküli világ feliratú pólót készítettek, amit a zenészek viseltek előadásuk alatt. Az ő próbáikat nagyon élvezetes volt hallgatni, jó alaphangulatot adott a zenei aláfestés. A papírszínházasok egész nap tanakodtak, írtak, rajzoltak és festettek, hogy minden képkocka igényesen legyen elkészítve. A színészek két emelettel lejjebb próbáltak, az ő készülésüket nem tudtuk olyan részletességgel dokumentálni, mint a többi csoportét, de nem is akartuk zavarni őket munkájukban. Előadásuk első része az Amnesty-s órákat és játékokat dolgozta fel, a második részben egy jelenetben ábrázoltak egy diszkriminációs esetet, végül pedig a migráció témáját illusztrálták beszélgetés formájában.

Az előadások végeztével a tábor is véget ért. Az almalevek után Júda kiosztotta mindenkinek a leveleket, amiket olyan személyeknek kellett címezni, akiket megkedveltünk a táborban. Ezután a táborozók hazaindultak, mi pedig visszavittük a tábori kellékeket az irodába.

Hosszú három nap volt, rendkívül tartalmas, kedd este azt hiszem mindenki jól aludt, ránk is fért a pihenés.

Három dolog, ami nagyon tetszett:

  1. együtt zenélés, táncolás Oláh Gergővel

  2. dokumentációs csoport segítése

  3. a hajó

Bejegyzés helye:Gyűlölet-bűncselekmények