Bemutatjuk Noét, aki 2015. szeptember végétől erősíti csapatunkat egy egészen új munkakörben. Ismerkedjetek meg vele!

Mikor és hol találkoztál először az Amnesty nevével?

Azt, hogy mikor hallottam először az Amnesty-ről nem tudnám pontosan megmondani, de az első találkozásra tisztán emlékszem. 2 éve a Bánki-tó fesztiválon egy standdal képviseltette magát a szervezet, ahol én lelkes fesztiválozó lévén szintén részt vettem. Az egyik nap el is látogattam a kitelepült csapathoz, ahol nagyon jót beszélgettem az ott lévő aktivistákkal. Távozáskor egy adag Amnesty-s matricát is magammal vihettem, amit sokáig büszkén őrizgettem és használtam fel személyes tárgyaimon. A szimpátia már akkor megvolt.

Mi motivál a munkádban, miért jelentkeztél az Amnesty-hez?

Marketing szakon diplomáztam, ám a for-profit szféra valahogy sosem tudott igazán magával ragadni. A szakmámat mindig is imádtam, mert szeretek szervezni, új és látványos dolgokat alkotni, hatással lenni az emberekre, de valami mindig hiányzott.

3 éve elkezdtem önkénteskedni egy roma integrációval foglalkozó civil szervezetnél, ami teljesen megváltoztatta az életem. Akkor jöttem rá, hogy a szociális érzékenységemet, tenni akarási vágyamat a társadalom kirekesztett vagy leszakadt rétegeinek felzárkóztatásával kapcsolatban, össze tudom egyeztetni a szakmámmal. Rájöttem, hogy a sokak által manipulatív és gonosz szakmának vélt marketinget igazán fontos és hasznos ügyekre, sőt sokszor emberi életek megmentésére, jobbá tételére is tudom 'használni'.

Fundraiser a munkaköri megnevezésed, ez mit is jelent pontosan?

Itthon viszonylag kevesen tudják még, hogy mit is takar ez a megnevezés, pedig nyugaton ez már egy nagyon megbecsült, külön szakmává nőtte ki magát. Magyarul talán az adománygyűjtő szó a leghelytállóbb, de én ezt a megnevezést nem igazán kedvelem.

Ugyanis a feladatom nem abból áll – ahogy azt sokan gondolják –, hogy pénzt kérjek, 'kunyeráljak' másoktól.

A feladatom az, hogy megmutassam az embereknek, hogy minimális befektetéssel (legyen az idő, pénz vagy bármi más) mennyi mindent tehetnek azon embertársaikért, akiknek hátrányos helyzetükből adódóan leginkább két dologra van szükségük: reményre és támogatásra másoktól.

Én tulajdonképpen egy közvetítőként gondolok magamra, aki segít abban, hogy azok az emberek, akik szeretnének tenni valamit pl.: megkínzott, bebörtönzött, megszégyenített vagy bármilyen hátrányban elő embertársaikért, azok lelkesedése és támogatása eljusson oda, ahol erre a legnagyobb szükség van. Ha jól dolgozom, ez egy win-win szituációt eredményez, ahol a támogató, a támogatott és nem különben én is nagyon boldog leszek.

Milyen terveid vannak a következő években?

Először is a legfontosabb, hogy megismerjem a szervezetet, a munkatársakat, a lelkes aktivistákat, azokat, akikért dolgozunk és mindazokat, akik közel állnak az Amnesty-hez. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a fentebb már említett win-win szituáció a jövőben létrejöhessen.

Ha ez megvan, az elkövetkező években azon szeretnék dolgozni, hogy minél több embernek megmutassam, hogy az Amnesty munkája mennyire szükségszerű és zseniális. De talán, ami még ennél is fontosabb, szeretnék minél több embert megajándékozni azzal az élménnyel, hogy minimális befektetéssel mennyi mindent tehet azért, hogy ma a világ egy kicsivel jobb hely legyen.

Bejegyzés helye:Rólunk