„Az Önök eredményei világszerte emberek millióit inspirálták arra, hogy a méltóság, az egyenlőség és az igazságosság ügyét képviseljék” – megnyitó beszédében ezekkel a szavakkal köszöntötte Michael D. Higgins, az Ír Köztársaság elnöke az Amnesty International Nemzetközi Tanácsának ülésén (International Council Meeting, ICM) résztvevőket.

Az ICM, amelynek feladata kétévente a nemzetközi tisztségviselők megválasztása és az egész mozgalomra vonatkozó stratégiai döntések meghozatala, idén augusztus 7. és 11. között Dublinban került megrendezésre. Michael D. Higginsen kívül Christopher Stone, a Nyílt Társadalom Alapítvány elnöke is jelen volt a megnyitón. Skype-on bejelentkezett a bahreini jogvédő aktivista, Nabeel Rajab, illetve Zeid Raad Al Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa tette még nagyszerűbbé az eseményt.

Elképzelni is nehéz, milyen óriási munka lehetett az ICM megvalósítása, amelyen több mint 400 ember vett részt a világ minden tájáról; az ülésre az Amnesty összes országos szervezete delegációt küld, hogy mindenki képviselhesse véleményét a legmagasabb döntéshozói fórumon. Leesett állal figyeltük, milyen szervezetten és gördülékenyen zajlik minden, ráadásul nagyrészt azoknak az önkénteseknek köszönhetően, akik fáradhatatlanul dolgozták végig a konferencia öt napját. Külön említést érdemelnek a szintén önkéntes alapon dolgozó szinkrontolmácsok, akik napokon át a legmagasabb színvonalon végezték a munkájukat, ami pedig igen fárasztó és megterhelő (ezt e sorok szerzője bizton állíthatja, mert már próbálkozott tolmácsolással). De annyi bizonyos, hogy megérte; sikeres ICM-et tudhatunk magunk mögött, amelyen a 2016-2019 közötti időszakot alapvetően befolyásoló döntéseket hoztunk meg.

Az ICM-en belül öt munkacsoport dolgozott párhuzamosan a legfontosabb stratégiai célok megvitatásán, elemzésén, elfogadásán. Az egyes számú stratégiai cél a Szabadságok visszaszerzése (Reclaiming freedoms) címet viselte, témája pedig a jogvédőkkel való szorosabb együttműködés megteremtése, valamint az emberi jogi oktatás jelentőségének elismerése, illetve az e téren folytatott munka elősegítése volt. A kettes számú cél, az Egyenlő jogok (Equal rights) igen izgalmas témák gyűjtőhelye volt, és a mozgalom központi feladatává tette az identitás alapú erőszak és a diszkrimináció visszaszorításáért, valamint a gazdasági, társadalmi és kulturális jogok érvényesüléséért folytatott küzdelmet. Ez a munkacsoport foglalkozott a szexmunkások emberi jogainak védelmére kidolgozandó irányelvvel is, amely az idei ICM legnagyobb vitákat kiváltó javaslata volt, és amelyről részletesebben korábbi bejegyzésünkben írtunk. A harmadik, Válságkezelés (Responding to crises) című stratégiai cél az egyik legégetőbb emberi jogi problémával, a fegyveres konfliktusok során elkövetett jogsértésekkel, illetve a válsághelyzetek miatt otthonukat elhagyni kényszerülő menekültek problémájával foglalkozott. Miután a világnak ma olyan menekültkrízissel kell szembenéznie, amilyenre a második világháború óta nem volt példa, az Amnesty egyik fő feladatának tartja, hogy minden erejével igyekezzen feltárni a jogsértéseket, és elérje, hogy a menedékkérők segítséghez és a szükséges védelemhez jussanak. A negyedik, Az elszámoltathatóság biztosítása (Ensuring accountability) című cél témája különösen fontos azoknak az országoknak, amelyekben az emberi jogok védelme, illetve a jogvédő szervezetek munkája nincs kellőképpen biztosítva. Az Amnesty a következő években kiemelt területnek fogja tekinteni az emberi jogok védelmének megerősítését azokban az országokban és régiókban, ahol a jogvédelem nem, vagy nem megfelelően működik, hogy az első három stratégiai célban foglaltak sikerrel megvalósulhassanak. Az ötödik stratégiai cél, amely a Forrásaink maximalizálása (Maximizing our resources) címet kapta, kicsit különbözik az előbbiektől, ugyanis elsősorban nem kifelé, hanem befelé irányuló törekvéseket határoz meg. Hatása az Amnesty emberi jogi munkájára közvetett, ugyanis elsősorban a mozgalom működésére irányuló változtatásokat fogalmaz meg. A cél a mozgalom olyan átalakítása, hogy az a lehető legnagyobb hatékonysággal tudja végezni munkáját a jövőben, lehetővé téve a tagság bővítését és az anyagi források növelését, valamint a források szervezeten belüli igazságosabb elosztását.

A munkacsoportokon belüli megbeszélések és viták nem csupán saját álláspontjaink kifejtésére nyújtottak alkalmat, de egyedülálló lehetőséget jelentettek arra is, hogy közvetlen módon ismerhessük meg a világ legkülönbözőbb tájain működő Amnesty csoportok nézőpontjait, kihívásait, sikereit. Hiszen magától értetődő, hogy például egy emberi jogi oktatási program megvalósítása egészen mást jelent Svédországban, Indiában vagy Kenyában, és a diszkrimináció is különböző formákban jelenik meg az Egyesült Államokban, Norvégiában vagy Japánban. Az ICM során pedig egy pillanatra sem feledkezhettünk meg róla, hogy az Amnesty International egy globális mozgalom, így a stratégia megalkotása során ügyelnünk kellett arra, hogy minden delegáció a sajátjának érezhesse a megfogalmazott célokat. Viták természetesen akadtak bőven – míg egyes kérdésekben nagy volt az összhang, addig mások erősen megosztották a résztvevőket. Az utolsó napon azonban sikerült minden stratégiai célt elfogadni, és bízunk benne, hogy az Amnesty továbbra is egységesen tudja majd képviselni az emberi jogok ügyét.

Az ICM azonban a stratégiai munka mellett egymás megismeréséről és kapcsolatépítésről is szólt, hiszen ritkán adódik rá alkalom, hogy az ember több száz külföldi jogvédővel találkozhasson egyszerre. Nagyszerű érzés megtapasztalni, hogy az emberi jogok védelme iránti elkötelezettség milyen könnyedén hoz össze olyanokat, akik akár több kontinensnyi távolságra élnek egymástól, és korábban még sosem találkoztak. Rögtön az ICM 0. napján, augusztus 6-án (amikor hivatalosan a konferencia még nem kezdődött el, de a delegáltak egy része már megérkezett Dublinba) részt vettünk a házigazdák szekciója által az ír parlament épülete elé szervezett demonstráción, amelyen a rendkívül szigorú ír abortusztörvény megváltoztatását kértük a kormánytól. Az Amnesty ugyanis erről is szól: megérteni és magunkévá tenni mások küzdelmét, és segíteni egymást, ahol csak lehet. A konferencia szüneteiben, a vacsoránál, vagy este egy sör mellett folytatott beszélgetések sem csak a kikapcsolódásról szóltak: ezek tették átérezhetővé, hogy milyen élő, sokszínű és változatos ez a mozgalom.

Bejegyzés helye:Emberi jogaink