A bátyja csak ránézett. Az ötvenes éveiben járó pakisztáni férfi élettelenül feküdt egy vasúti pálya mellett, a bicskei vasútállomástól néhány száz méterre. Nem világos, hogy miként halt meg, de Európában egy jobb életet próbált találni.

Mindkét férfi egy nagyobb csoport része volt, akik egy olyan vonatról menekültek, amely tegnap óta a magyar vasútállomáson állt. Sok más menekült és bevándorló még mindig nem hajlandó elhagyni a vonatot, mert nem akarnak magyar befogadó központokba menni.

Ezen a héten, a budapesti Keleti pályaudvaron és Bicskén a magyarországi menekültekkel való kegyetlen bánásmód újabb mélypontjának voltam a szemtanúja. Miután napokig tiltották a vonatokra való felszállást, tegnap reggel a rendőrség a Keletinél hirtelen feloldotta a korlátokat.

Emberek százai rohantak egy ölelkező és ünneplő alakokkal, valamint egy jól láthatóan elhelyezett német zászlóval díszített vonat felé. Sok olyan ember, aki kétségbeesetten szeretné elhagyni Magyarországot, miután napok óta a pályaudvar környékén rekedt borzasztó körülmények között, azt hitte, hogy a vonat Németországba vinné őket, ahonnan menekülteket üdvözlő lakosokat mutató jeleneteket sugároztak szerte a világon az elmúlt napokban. A kocsik gyorsan megteltek, és délelőtt 11 óra körül a vonat elindult.

Azonban Bicskén, nagyjából 30 km-re Budapesttől az utazás váratlanul véget ért.

Egy palesztin menekült Szíriából, aki ezen a vonaton utazott, elmondta nekem, hogy mi történt:

„A vonat megállt. A rendőrség bejelentette, hogy le kell szállnunk, ellenkező esetben erőszakot alkalmaznak. Ezért eleget tettünk a kérésnek, kinyitottuk az ajtókat és a vágányra mentünk. Az állomáson kívül buszok voltak. A rendőrség kiabált, és füstöt láttunk. Úgy döntöttem, elszököm, ezért elsétáltam és továbbhaladtam a vasút mentén, abban reménykedve, hogy Ausztria irányába megyek. De helyette Budapest felé sétáltam! Végül feladtam, és taxival visszamentem a Keletihez 30 euróért.”

A visszavonulás a Keletihez megsemmisítő lehetett számára, hiszen nagyon jól tudta, mi vár rá. Emberek tömegei rekedtek a pályaudvaron várakozva napokon vagy akár heteken keresztül. A kemény padlón alszanak a ruháikkal vagy pokrócokkal takarózva, esetleg sátrakkal védve, melyeket önkéntesek osztottak szét. Közeli gyorsétteremláncok váltak a higiéniai létesítmények fő biztosítójává. Kevés az arra vonatkozó információ, hogy mi fog történni, illetve milyen lehetőségei és jogai vannak az embereknek.

Magyarország kormánya mossa kezeit a Keleti pályaudvaron és az országban lévő menekültek helyzete kapcsán. Azzal érvelnek, hogy a menekültek egyébként sem akarnak ott maradni. Nem hibáztatom őket, amiért el akarnak menni. Attól a pillanattól, hogy átlépik a határt, a magyar intézményekkel való interakciójuk nehézségekkel megterhelt. A menekültek a határ menti térségben található létesítményekre „börtönként” és „Guantánamóként” utaltak. Meséltek nekem a rendőrök általi durva bánásmódról, az étel és a víz hiányáról, valamint a higiéniai létesítményekhez való hozzáférés biztosításának megtagadásáról.

A 46 éves Dina augusztus 14-én érkezett Magyarországra a fiával és annak feleségével együtt, aki most hét hónapos terhes. A határrendőrség 16 óráig őrizetben tartotta őket anélkül, hogy ételt vagy vizet adtak volna nekik. Amikor találkoztam vele a Keletinél, Dina már vett vonatjegyeket Németországba. „Új életet akarok kezdeni, békében... Úgy kezelnek minket, mint az állatokat; rosszabbul, mint az állatokat.”

Miután regisztrálják menedékkérelmüket a határ menti térségben, a menedékkérők aláírandó papírokat kapnak, melyek hozzárendelik őket egy befogadó központhoz. A legtöbb ember, akivel beszéltünk, úgy döntött, hogy nem megy a központokba. Amikor azt kérdezem tőlük, hogy miért, ugyanazokat a válaszokat hallom: mert ezek a helyek teljesen megteltek, a határ menti létesítményekben szerzett rossz tapasztalatok miatt, mert normális életet akarnak élni. Az Amnesty International számára nem adtak engedélyt a befogadó központok meglátogatására, ezért csak feltételezhetjük, hogy igaz mindaz, amit azok mondanak nekünk, akik jártak bennük. Mit rejteget a kormány?

Orbán Viktor miniszterelnök tegnap azt mondta az Európai Parlamentben, hogy „A határellenőrzés nélküli [menekült-]kvótarendszerről való beszéd meghívás azok számára, akik jönni szeretnének. Olyan benyomás[t kelteni], hogy mindenkit fogadni tudnánk, erkölcsi bukás volna.”

Azonban Magyarország már most mélységesen bukásra áll. A sietősen felállított határkerítésnek, az állomások környékén és a vonatokon lévő embereknek nyújtott segítség hiányának, a nem megfelelő fogadási körülményeknek és a friss jogi reformoknak mind ugyanaz az alapvető oka: az újonnan érkezők határon kívül tartása iránti vágy. Mindez nem csupán erkölcsi kudarc, hanem az emberi jogok megsértésének sorozatát eredményezi.

A bevándorlókat és menekülteket célzó törvények sorozatában a legutóbbi, amelyet tegnap szavaztak meg, az illegális határátkelésért börtönbüntetést és a határon lévő kerítés megrongálásáért súlyos ítéletet tartalmaz, hogy csak néhányat nevezzünk meg Magyarország legújabb kezdeményezései közül.

Bármennyire kritikán aluli is Magyarország válasza, bőven akad körüljárandó felelősség. Sokak számára a háború vagy üldöztetés az, ami arra ösztönözte őket, hogy elhagyják a hazájukat. Amint elérik Európát, nem kellene, hogy még egy veszélyes vagy akár halálos utazásra kelljen vállalkozniuk.

Amíg az európai vezetők végre megegyeznek az Európa összeroppanóban lévő menekültügyi rendszerét érintő jelentős változtatásokról, addig a menekültek továbbra is nemkívánatosak és segítség nélküliek maradnak Magyarországon. Az álmaik kisiklottak, nincs hozzáférésük a számukra szükséges védelemhez, csak az ismeretlen úti célú vonatokhoz.

Bejegyzés helye:S.O.S. Európa