A Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között projektünk tábor utáni állomása két regionális tematikus nap. Az elsőt a Baranyai Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Házzal és a Fészek Tanodával együtt szerveztük meg Kiállás Napja címen. Kiemelt célunk volt: workshopszerű bevezető után a civil szervezetek saját ötleteit is bevonva megismertetni a gyűlölet-bűncselekmény témakörét a résztvevő felnőttekkel, fiatalokkal.

A programról és a résztvevőkről itt olvashattok, a következőkben pedig Páger Anna Zsófia, a projekt új önkéntes asszisztense számol be nektek a nap élményeiről:

KIÁLLÁS NAPJA

2015. augusztus 29.

Mikor megszólalt az ébresztő hajnali 3-kor (szombaton), még nem voltam benne biztos, hogy ki szeretnék egyáltalán kelni az ágyból. Viszont mire megérkeztünk a Misina menhely feletti focipályára háromnegyed 9 körül, a kétely nagy része elszállt. A Színes Gyöngyök Egyesület a vízhiány ellenére oly vidáman és kedvesen üdvözölt minket, hogy szinte biztos voltam benne, ez a nap nem sülhet el rosszul.

A vízprobléma megoldását követően felállítottuk a regisztrációs pultot. Három felé osztottuk a feladatokat, nekem jutott a karszalagozás. Bár valójában a nap folyamán előfordult, hogy helyettesítettük egymást. A regisztráció kicsit hosszúra nyúlt, 12-13 óra körül még mindig szállingóztak a gyerekek, felnőttek, akik elfelejtették aláírni az ívet, valószínűleg az ebédidő hívhatta fel rá a figyelmüket. Hiszen mindenkinek járt két lángos és öt üdítő, amennyiben regisztrált. A lángos elképesztően finom volt, különösen a lila hagymarakás tetszett rajta, így még ugyanis nem ettem. Eleinte arra gondoltunk Evelinnel, hogy felezünk egyet, de Gábor és Annamari hosszú sorban állása során meggondoltuk magunkat, meg tudunk mi enni egy egészet is. Evés közben rájöttünk, mégiscsak felezni kellett volna. Nagyon finom volt, de nagyon laktató. Annyira, hogy nekem kitartott egész nap, és a kérésünkre enyhén csípős lecsót sajnos már nem tudtam megkóstolni.

14 órakor kezdődött az emberi jogi akadályverseny, ahol részt vettem az élő könyvtárban, önkéntesként. Szinte le sem ültem, már ki is választottak. A kedves Olvasóval körbe-körbe sétáltunk, a kérdezés nem igazán működött, úgyhogy inkább meséltem. Az olvasás végére megbeszéltük, hogy az önkéntes nem csak ilyen „bulikon” segít, és az Olvasó meg is jegyezte, nem tudta, hogy egy önkéntes ennyi mindent csinál. Felsoroltam, milyen feladataim voltak eddig: adatbázis szerkesztés, menetlevél, kérdőív és kupon tervezés, fordítás, információgyűjtés, transzparens és egyéb feliratok készítése, amit az „Önkéntes” című lappal a pólómon demonstrálni is tudtam.

A második kölcsönzés rövidebb volt, szintén inkább meséltem, a monológ után viszont kaptam két kérdést, amire válaszolhattam. Az egyik, hogy miért választottam az Amnesty-t. Erre a válasz az, hogy nem igazán választottam, mondhatjuk akár azt is, hogy így kellett lennie. A nyár folyamán szerettem volna valami értelmeset is csinálni, szakmailag fejlődni, tapasztalatokat szerezni, ezért gyakornoki helyeket, illetve állásokat kerestem emberi jogi témában. Gyakorlatilag az Amnesty által kínált lehetőség volt az egyetlen, amire egyből lecsaptam. A második kérdés arra irányult, hogy szeretem-e csinálni, amire a válasz egyértelműen igen, bár még csak pár hét telt el. Különösen az tetszik benne, hogy sokféle feladatot kapok, így megunni nem igazán tudom.

Többször nem kölcsönöztek ki, ezt követően már csak ültem a helyemen és élveztem, hogy láthatom mások, leginkább a gyerekek, hogy gondolkodnak, s közben azon tanakodtam, én meg tudnám-e oldani a feladatokat.

Az eredményhirdetés alatt izgultam, és persze kíváncsi voltam, hogy azok a csapatok nyernek-e, akikre gondoltam, és akiknek titkon szurkoltam.

A nap végén összepakoltunk, és hazaindultunk. Mikor hazaértem (22:26-kor léptem be az ajtón, amit azért tudok, mert Édesanyám pont akkor hívott), ahelyett amit vártam – hogy bedőlök az ágyba és többet nem kelek ki – még olvastam egy kicsit. Ennek az lehetett az oka, hogy a hosszú és fárasztónak tűnő nap, se hosszú nem volt – hiszen rengeteg feladat és tennivaló akadt, színes programokkal – se fárasztó annyira nem volt, mert nagyon jól éreztem magam.

Ami a legjobban tetszett:

  1. Nem résztvevőként lehettem egy ilyen eseményen, tehát a másik oldalról láthattam, milyen igazából egy ilyen program. Résztvevőként nem annyira jellemző, hogy az ember elgondolkodik azon, hogy a szervezőknek mennyi dolguk van, és izgulnak, hogy fog zajlani az esemény, jól érzik-e magukat majd az emberek.

  2. Az emberi jogi akadályverseny, mert ötletes feladatokkal álltak elő a civil szervezetek. Sajnos nem volt alkalmam részletesen megfigyelni a különböző „akadályokat”, de különösen tetszett a Pécsi Életmód Egyesület szembekötős kapura gurítás feladata; a Motiváció Műhely hullahoppos, újságról újságra ugráló akadálypályája; a Kulturális Labor Szociális Szövetkezet és a Laboda Műhely, ahol különleges fából készült „gyűlölet nélküli világért küzdő lényeket” készítettek a gyerekek; a Sosemart Egyesület híres biciklivel hajtható varrógépét is jó volt élőben látni.

Noha közelről nem láttam, hallottam a Miért Ne?! Csoport sátrából kiszűrődő zenét.

Az Amnesty International Magyarország sátrában az élő könyvek (képző, önkéntes, igazgató, elnökségi tag, aktivista) mellett Aurore történetével és a gyűlölet-piramissal foglalkoztunk.

  1. A lángos.

Le Kim Evelin aktivistánk is egész nap velünk volt:

A három legjobb dolog: 1. Természetesen a gyerekek, hihetetlen jó volt velük együtt lenni és minden alkalommal mikor velük "dolgozom" ledöbbenek, hogy mennyit tanulhatunk tőlük. Klassz volt látni azt, hogy hogyan oldják meg a feladatokat, hogy miként állnak hozzá gyerekfejjel a feladatokhoz. 2. A program is nagyon klassz és nagyon változatos volt, külön tetszett, hogy voltak zenei, kreatív, sportos és gondolkodtató feladatok. 3. Ééés hát a LÁNGOS, amit mindenkinek meg kell kóstolnia!!!

Köszönjük a napot a Baranya Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Háznak, a Kulturális Labor Szociális Szövetkezetnek, a SOSEMART Kulturális Egyesületnek, a Speciál Pécs Fogyatékosságért Alapítványnak, a Motiváció Oktatási Egyesületnek, a Miért ne?! Csoportnak, a Vasasért Egyesületnek és a Fészek Tanodának, a Pécsi Életmód Egyesületnek és a Színes Gyöngyök Egyesületnek a részvételt, az együttműködést, a kreativitást, az emberi jogi szemléletben gazdag hozzáállást és a finomságokat; a Norvég Civil Támogatási Alapnak pedig a támogatást.

Bejegyzés helye:Emberi jogi oktatás