Rohonyi Péter 2004-2006 között kampánykoordinátorként dolgozott az Amnesty International Magyarországnál, azóta rendszeresen támogatja anyagilag a munkánkat. Nevéhez fűződik a Control Arms kampányunk, melynek kapcsán a 2005-ös Sziget Fesztiválon aktivistáink több mint tízezer fényképes aláírást gyűjtöttek a nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződés elfogadásáért.

    Mikor és hol találkoztál először az Amnesty nevével?

    Nem emlékszem pontosan, az Amnesty-ről azért többnyire hall az ember – aztán 2004-ben, amikor elhatároztam, hogy a civil szférában akarok dolgozni, megörültem, amikor megláttam, hogy az AI Magyarország kampánykoordinátort keres – és onnantól sorra kezdődtek a „közös” kampányok. A NEEM, a nők elleni erőszak megszüntetéséért kampány azután indult itthon, illetve a Control Arms és a többiek; illetve ami számomra roppant fontos volt, hogy beindítottuk az emberi jogi képzési programot is, illetve hogy a hosszabb távú tervekbe sikeresen beletetettem az itthoni romakérdést is.

    Mivel foglalkozol?

    Az elmúlt években legtöbbet a nemzetközi fejlesztés (NEFE) és a humanitárius segélyezés területeken dolgoztam, a demokrácia és a civil társadalom kaukázusi országokban való megerősítését célzó projektektől kezdve a Fenntartható Fejlesztési Célok jobbítását célzó globális beyond2015.org kampány itthoni vezetésén át itthoni és EU-s „külügyes” NEFÉ-s lobbimunkákig, a gender témáig és a menekültügyig bezárólag. Előtte főleg környezetvédelemben, klímás, energiás témakörökben, projekt- és program-menedzsmentben mozogtam.

    Mi az a három szó vagy gondolat, ami eszedbe jut az Amnesty-ről?

    Három szó így elsőre: fontos nehéz munka :). Három gondolat: 1) Én meglehetősen önfejű ember tudok lenni, ám az emberi jogok, illetve az ehhez kapcsolódó munkák területén sikerült meghoznom egy kompromisszumot, hogy a már létező struktúrák hatékonyságát, munkáját segítsem, ne pedig önálló szervezetet, munkamódszert akarjak létrehozni. Ezt talán Thornton Wilder szavaival tudom jól kifejezni a A teremtés nyolcadik napja című könyvéből, amit mindenkinek tudok ajánlani, s bár nem tudom tán pontosan idézni, de ilyesmi: "...a legnagyobb boldogság érezni, hogy valami nálunk sokkal nagyobb egésznek a részei vagyunk...” – nekem ezek lettek az alapvető emberi jogok, illetve velük az Amnesty, illetve maga az, hogy válogatás nélkül az emberekért, mindért dolgozzon az ember. 2) Ugye ma, 2015 közepén kb. 7,3 milliárdnyian vagyunk emberek a Földön – s ebből Magyarországon a leggazdagabb egy milliárd kb. háromnegyedénél vagyunk, sacc per kábé azaz, leegyszerűsítve persze a témát, hétből minden hat embernek nálunk rosszabb, a többségnek sokkal, a fele emberiségnek pedig sokkal rosszabb életkörülményei vannak, mint nekünk; ha ezt szem előtt tartjuk, sokkal könnyebben hozunk például klímabarátabb döntéseket is. 3) A lepényhal meg utoljára :).

    Melyik kampányunk áll hozzád a legközelebb?

    Nincs ilyen – azt néha sajnálom, hogy fontos témákat nem lehet elég hosszan a felszínen tartani, de mivel ismerem a szervezet működését, elfogadom ezt – vannak szerencsére más szereplők, akik előtte is vitték, utána is viszik jó gazdaként ezeket.

    Miért döntöttél úgy, hogy anyagilag is támogatod a mozgalmat?

    Tudom, hogy mennyire fontosak az egyéni támogatók rendszeres évi/havi befizetései, lett légyenek azok akár csekélyek is; illetve így egyrészt tuti kapom a híreket, másrészt tagként ha akarok, akár bele is szólhatok a dolgokba.

    Milyen változást szeretnél elérni a világban?

    Ha szépségkirálynő lennék, tudod mit mondanék, de tényleg :) – viszont így: több, sokkal, sokkal de sokkal több újrahasznosítást és toleranciát szeretnék látni.

    Mit üzennél azoknak, akik hozzád hasonlóan támogatják az emberi jogokat?

    Hozzanak még 10 embert – de komolyan, minél hamarabb, s ehhez sok erőt és türelmet kívánok!

Bejegyzés helye:Rólunk