Ugyanabból az okból kifolyólag szeretnék házasságot kötni mint bárki más, amiért a nem melegek is. Az édesanyám és az édesapám ugyanazért kötöttek házasságot, amiért én szeretnék. Ez nagyon egyszerű: ez az egész alapvetően a szerelemről szól. SAMAI ANDRÁS

A 2015 június 27-én megrendezett Dublin Pride-on találkoztam egy dublini párral, akik részt vettek a kampányban, és aktív tagjai az LMBTI közösségnek Írországban. John Duffy a BeLonG To Youth Services munkatársa, egy olyan civil szervezeté, amely Írország szerte támogatja a leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális fiatalokat. Samai András egy magyar fiatal, aki nyolc éve él Írországban. A BeLonG To Youth egy országos LMBTI szervezet, amely közösségépítéssel és egyéni tanácsadással támogatja a fiatalokat, valamint segítséget nyújt a legfontosabb fiatalokat segítő szolgálatoknak LMBTI csoportok kialakításához Írország szerte. Több más ifjúsági szervezettel együtt ők is részt vettek az egyenlő házasságról szóló népszavazást felvezető kampányban.

Samai András és John Duffy, háttérben Gerda Frömmel szobra

A BeLonG To milyen módon tudja támogatni a fiatalokat? Mik a problémáik?

John: A problémák hasonlóak gondolom, mint Magyarországon. Nem minden LMBTI fiatalt támogat a családja, a barátai és a környezete, vagy attól félnek, hogy nem fogják támogatni őket. Ezért próbálunk számukra egy biztonságos helyet adni. Azért kampányolunk, hogy bátorítsuk az iskolákat, álljanak ki az LMBTI fiatalok mellett, és vegyék jobban figyelembe az ő szükségleteiket. A legfontosabb üzenetünk azonban a fiataloknak az, hogy mutassanak szolidaritást azok iránt a barátaik iránt, akik melegek, és álljanak ki a jogaikért.

Milyen volt az idei Pride, különbözött-e bármiben a korábbi években megrendezettektől?

John: Azt gondolom, hogy a legnagyobb különbség az, hogy azok, akik idén részt vettek a Pride-on, sokkal egyenlőbbek voltak, mint egy évvel ezelőtt. Ez a legnagyobb különbség.

András: Sok ember volt ott tegnap a Pride felvonuláson, hogy támogassa a teljes jogegyenlőséget. Sok ünnepelni valónk volt idén. Először is ott volt a népszavazás egy hónappal ezelőtt, amikor engedélyezték az azonos neműek házasságát, de ünnepeltük a transzneműek jogaival kapcsolatos jelentős előrelépést is. Nem is említve azt, hogy csupán egy nappal a Dublin Pride előtt az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága elismerte, hogy az azonos nemű pároknak is joga van házasságot kötni. Egy igazi fesztivál volt, egy nagyon boldog nap.

John: Ez a parádé nem csak a melegeknek szólt, hanem mindenkinek Dublinban és Írországban. Sok barátunk volt ott, és sokan közülük heteroszexuálisak. Ők azért voltak ott, hogy jelenlétükkel támogassanak bennünket. Nekik legalább akkora részük volt az alkotmányjogi változásokban, mint a többieknek. Igazából a nem melegeknek még nagyobb szavuk volt, mint bárki másnak, végtére is ők a többség.

Voltatok már korábban valaha a Budapest Pride felvonuláson?

András: Nem még nem voltunk, bár én egyszer nagyon szeretnék elmenni, ugyanakkor azt gondolom, hogy sok meleg és leszbikus magyarnak nem könnyű felvállalnia a másságát. A társadalom még nem fogadja el széleskörűen, és ez az oka annak, hogy soha nem mentem. Volt néhány eset az elmúlt pár évben, amikor a résztvevőket verbálisan vagy akár fizikailag megtámadták, és én nem szeretnék ennek a részese lenni. Örvendetes, hogy most már biztonságosabb a felvonulás, és bár most is vannak ellentüntetők, de a rendőrség sokat segít abban, hogy biztosítsa a rendezvényt.

Mindketten részt vettetek a kampányban. Mit tettetek azért, hogy népszerűsítsétek a teljes jogegyenlőséget a házasságkötéssel kapcsolatban?

John: A BeLonG To-nál volt egy külön kampányunk: Igenhez tartozol (BeLonG To Yes). Próbáltuk bátorítani a fiatalokat és a családjukat, hogy menjenek el szavazni és szavazzanak igennel. Számos különböző partnerünkkel – gyermekek jogaival foglalkozó szervezetek vagy fiatalok számára szolgáltató intézmények – fogtunk össze, hogy együtt népszerűsítsük az igeneket. Mi ezt nagyon fontosnak gondoltuk, mert az Írországban folyó vitában a nem szavazatokért kampányolók folyamatosan a gyermekek jogairól beszéltek. Azt mondták, hogy az igenek győzelme esetén Írországban veszélybe kerülnének a gyermekek jogai. Azonban azt gondolom, az, hogy gyermekjogi szervezetek, gyermekvédelemben dolgozó szakértők százai, illetve olyanok is, mint én, akik hosszú évek óta az ifjúság problémáival foglalkoznak, mind azt mondták, hogy rendkívül fontos igennel szavazni, nagyon sokat számított az Igen kampány szempontjából.

Ezen felül mi biztosítottunk lehetőséget a fiataloknak arra, hogy elmondják azt, hogy ez miért fontos nekik, ugyanis közülük sokan nem szavazhatnak, ténylegesen a családjukat, nagyszüleiket, édesapjukat, édesanyjukat kérték arra, hogy menjenek el szavazni az ő jövőbeli egyenlőségükért. Azért is kampányoltunk, mert annak rendkívül kétségbeejtő következményei lettek volna rájuk nézve, ha a nemek győznek. Engem is kétségbe ejtett volna, de én felnőttként kialakítottam egy olyan képességet, aminek segítségével képes vagyok megbirkózni az elutasítással, de ha fiatal vagy és meleg, bizonytalan az identitásodat illetően, és nem tudod, hogy felvállald-e vagy hogy a családod, a barátaid hogyan fognak reagálni, akkor a nem szavazatok esetleges győzelme egy jel lehetett volna arra nézve, hogy talán Írország mégsem annyira haladó szellemiségű, mint ahogy ők azt esetleg gondolták.

Szerveztünk egy eseményt Mary McAleese-zel, a korábbi elnökkel, ami rendkívüli jelentőséggel bírt, mivel ő gyakorló katolikus. Többek között arról is beszélt, hogy a katolikus egyház a nem szavazatokat támogatja, ugyanakkor nem ismeri el a civil házasságot. Akkor miért vannak valami olyasmi ellen, amit heteroszexuális emberek esetén sem ismernek el, tette fel a kérdést. Arról is beszélt, hogy van egy gyermeke, aki meleg, és anyaként neki, illetve a család többi tagjának miért fontos, hogy mellettük szavazzon.

András: Én is korteskedtem a „Mondj igent az egyenlőségre” kampány mellett, jártam házról házra, osztottam szórólapokat. Az emberek többsége, akik ajtót nyitottak nekünk erősen támogatták az ügyet, és persze voltak néhányan olyanok is, akik elutasítottak bennünket, de még azok is, akik nemet mondtak, udvariasan elmagyarázták nekünk azt, hogy milyen fenntartásaik vannak ezzel kapcsolatban, mi pedig próbáltunk vitatkozni velük és elmagyarázni neki, hogy ez nekünk nagyon fontos.

Mit mondtatok, miért fontos az LMBTI közösség tagjai számára, hogy összeházasodjanak? Mik voltak az érveitek?

András: Az emberek egyszerűen azért küzdöttek, hogy ugyanolyan jogaik legyenek, mint a heteroszexuális pároknak. Ott volt nekünk az élettársi kapcsolat, de az nem ugyanaz. Hívhatod élettársi kapcsolatnak, de az nem házasság.

John: Ez a jogegyenlőségről szól, ez egy emberi jogi kérdés. Nekem van egy ikertestvérem, ő azzal házasodhat össze, akivel csak szeretne, és azt gondoltam, hogy engem is meg kellene hogy illessen a jog, hogy azt vegyek el, akit akarok. Szerencsére most már van jogom hozzá.

Ha egy olyan társadalomban akarsz élni, ahol egyenlően bánnak az emberekkel, és ha egy köztársaságban akarsz élni, márpedig Írország kétségtelenül az, akkor az emberek ugyanolyan jogokkal kell rendelkezniük. Ír állampolgár vagyok, ugyanazokat az adókat fizetem, tisztességes ember vagyok, és engem mégis máshogyan kezelnek. Ez nem jó érzés. Nyomasztó, és ez az, amit az ír emberek többsége szintén észrevett és ki is mondták, hogy valakit másként kezelni a szexualitása miatt nem tisztességes és igazságtalan.

András: Ugyanabból az okból kifolyólag szeretnék házasságot kötni, mint bárki más, amiért a nem melegek is. Az édesanyám és az édesapám ugyanazért kötöttek házasságot, amiért én szeretnék. Ez nagyon egyszerű: ez az egész alapvetően a szerelemről szól.

Milyen volt az a nap amikor az eredmény kiderült?

John: Őrületes volt. 2015. május 23-án a hivatalos eredmény kihirdetésére akkor került sor, amikor Írország valamennyi választókerületében megszámolták a szavazatokat, ekkor este 7.20-7.30 fele járhatott az idő. Addigra már Dublinban mindenki ünnepelt, nagyobb buli volt, mint a Pride. Az emberek azért jöttek ide az ország minden részéből, hogy itt legyenek a városban, amikor a Dublini Kastélyban a bejelentés megtörténik. Nagyon sok ember sétált arrafelé széles mosollyal az arcán. Az emberek örültek annak, hogy barátaik, családtagjaik, szomszédaik és kollégáik immáron egyenlőek, és az emberek városszerte részesei voltak ennek a változásnak. Olyan érzés volt, mintha fesztivál lenne, karneváli volt hangulat. Dublin még sosem látott ilyen napot.

Van valamilyen üzenetetek a magyar LMBTI közösségnek?

András: Az én üzenetem az, hogy soha ne adják fel a reményt, lesz változás. Időnként a változás lassan jön el, más országokban gyorsabban. Azt gondolom, hogy a magyarok nyitott és barátságos emberek, de nincs vita az országos sajtóban a homoszexualitást érintő kérdésekről, mint például az azonos neműek házassága, azonos nemű párok örökbefogadáshoz való joga. A miniszterelnöktől, Budapest főpolgármesterétől, a kormánytól, politikusoktól érkező üzenetek miatt az LMBTI közösség tagjai közül sokan úgy érzik, hogy nincsenek biztonságban, hogy nem látják őket szívesen a saját országukban, ami nagyon elszomorító. Nagyon remélem, hogy a kormány meg fogja változtatni az álláspontját. Hiszek abban, hogy lesz változás, de hangosabbnak kell lennünk, fel kell vállalnunk magunkat, fel kell emelnünk a hangunkat, és egyenlő jogokat kell követelnünk mindenki számára.

John: Szerezzetek szövetségeseket, már tudjátok, hogy kik ők: a barátaitok, szomszédaitok és kollégáitok, velük együtt, az ő támogatásukkal változhatnak a dolgok. Írországban azért változott meg a helyzet, mert nyíltan vállaltuk, hogy kik vagyunk, őszinték voltunk az identitásunkkal kapcsolatban, lehetővé tettük az emberek számára, hogy megismerjenek bennünket. Mindezek megnyitották az emberek szívét és megváltoztatták hozzáállásukat az LMBTI emberekkel kapcsolatban. A múltban ez tabunak számított, régen ez egy olyan dolog volt, amit eltitkoltak és az emberek féltek beszélni róla, néhányan féltek elárulni, hogy van meleg hozzátartozójuk. A dolgok azóta azonban megváltoztak Írországban. Ez egy olyan ország, ahol a homoszexualitást 1993-ban dekriminalizálták. Magyarország korábban foglalta jogszabályba a bejegyzett élettársi kapcsolatot mint mi, és remélhetőleg Magyarország nem marad majd el sokkal mögöttünk annak törvénybe iktatásával, hogy mindenkinek egyenlő joga van ahhoz, hogy polgári házasságot kössön. Remélem, és arról álmodom, hogy Magyarországon, és minden más európai országban az LMBTI embereknek ugyanolyan jogaik lesznek, mint nálunk. Ez egyszer meg fog történni, remélhetőleg a nem túl távoli jövőben.

Bejegyzés helye:Az légy, aki vagy