„Korábban is voltak a melegeknek jogai Írországban, de az teljesen más, amikor az emberek, a környezeted, a társadalom jön elő, támogat és mondja azt neked: rendben van, te is ugyanolyan vagy mint mi. Csodálatos nap volt.” PAUL HENNELLY

A legelső Dublin Pride óta, ami 32 évvel ezelőtt 1983 júniusában volt, sok minden változott Írországban. A parádé – ami idén volt a legnagyobb és a legkülönlegesebb – figyelemfelhívó tüntetésből az egyenlőség, a szeretet és a győzelem diadalmenetévé alakult át. A felvonulás a Parnell téren lévő Emlékezés kertjéből vonult a Merrion térre a történelmi városközponton keresztül.

Dublin Pride 2015

Egy hónappal korábban, május 23-án Írország lett a legelső olyan ország a világon, ahol az egyenlő jogon alapuló, a szexuális orientációt figyelmen kívül hagyó polgári jogi házasság bevezetésére népszavazás útján került sor. A történelmi szavazáson a szavazók 62,1%-a szavazott igennel az alkotmány kiegészítésre, melynek értelmében: “A házasság a jogszabályok alapján két ember között jön létre, a nemükre való tekintet nélkül.”

Ezen felül, közvetlenül a Dublin Pride felvonulást megelőző napon, 2015. június 26-án az Egyesült Államok lett a világ 21. és egyben legnépesebb országa, amely legalizálta az azonos nemű emberek házasságát a legfelsőbb bíróság azon döntése eredményeként, amely megállapította az azonos nemű emberek jogát a házasságkötéshez.

Paul Hennelly és partnere Colm McCaffrey

Paul Hennelly, egy 32 éves dublini, nagyon különleges eseményként írta le a Pride-ot, különösen a június 27-én megtartott felvonulást: „Sok-sok éve veszek rész a Pride-on, és mindig úgy éreztem, hogy a küzdelemről szól, mintha nyomot akarnánk hagyni magunk után azzal, hogy kiállunk és azt mondjuk: igen itt vagyunk, melegek vagyunk, hallgassatok meg, vegyetek észre bennünket. Az idei viszont egy ünnep volt, egy karnevál.”

Elég nehéz meghatározni a résztvevők pontos számát, de mindenki egyetért abban, hogy ez volt a valaha legnagyobb Dublin Pride, több mint 50 ezer emberrel. Idén is Panti (Rory O'Neill) – Írország első számú drag queenje, melegjogi aktivista – látta el a házigazda szerepét a felvonuláson: „Szenzációs élmény volt életemben először ezer meg ezer boldog, büszke meleg ember között lenni, olyan emberek között, akik többé nem félnek és nem szégyellik magukat. Az volt ami leginkább megragadott, hogy többé nem szégyellik magukat: hangosak voltak és színesek, mindenféle formában és méretben, és ez teljesen felvillanyozott.” Hangsúlyozta a Pride fontosságát és beszélt arról is, hogy miért vesz azon részt mindig: „Azért vonulok, mert szeretném arra emlékeztetni a szélesebb nyilvánosságot, hogy lehet, csupán egy kisebbség vagyunk, de létezünk, és elég sokan vagyunk, túl sokan ahhoz, hogy semmibe vegyenek bennünket. Azért vonulok, hogy ünnepeljem ezt a csodálatos közösséget, melynek csodálom sokszínűségét, különbözőségét, és azért is vonulok, hogy ünnepeljem azt, amit elértünk, hogy milyen messzire jutottunk. És persze azokért is részt veszek a felvonuláson hangosan, színesen, akik nem olyan szerencsések mint mi, azokért a leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális emberekért, akik olyan országban élnek, ahol egy ilyen fajta esemény elképzelhetetlen lenne.”

Beszéde végén Panti kitért arra, hogyan érezte magát akkor, amikor először vett részt a meleg büszkeség menetén, illetve hogyan érzi magát most: „Amikor legelőször csatlakoztam a meleg felvonuláshoz, attól féltem, hogy melegnek lenni teher és korlátozás, most már tudom, hogy az LMBTI közösség tagjának lenni ajándék. És egy olyan csodálatos meleg napon, mint a mai, olyan különleges ajándéknak tűnik számomra, hogy nem is tartom magam méltónak hozzá, csak rendkívül szerencsésnek, hogy közétek tartozhatom.”

A Pride hivatalos mottója idén a „Jövő Egyenlő” volt, ami most még nem teljesen igaz ugyan, és van még jó néhány dolog, ami fejlődhetne Írországban a teljes jogegyenlőség elérése érdekében, azonban „az egyenlő házassággal kapcsolatos népszavazás egy olyan párbeszéd kialakulásához vezetett, amelynek során Írország elkezdte kiterjeszteni az egyenlőségről szóló beszélgetéseket”– mondta Colm O’Gorman, az Amnesty International Írország igazgatója.

A szerző Colm O’Gormannal, az Amnesty International Írország igazgatójával

Beszélt az egyenlő házassággal kapcsolatos kampányról is, amiről elmondta, hogy „végső soron fantasztikus volt, ugyanakkor persze sok szempontból problémás is egy olyan szituációban lenni, ahol arra kérjük a többséget, hogy tartsa tiszteletben egy kisebbség jogát, illetve hogy szavazzon egy kisebbség jogának a védelmében, ami sosem egyszerű. Írországban csak egy népszavazás, csak az emberek változtathatják meg az alkotmányt, a parlamentnek nincs benne szerepe. Nyilvánvaló volt az elmúlt néhány évben, hogy az egyenlő házasság nagyon erős társadalmi támogatottságot élvez, így magabiztosan vágtunk neki a népszavazásnak, ugyanakkor persze sosem lehet tudni, hogy a végén hogy alakul. Ez egy olyan kampány volt, ami összehozta az embereket, nagyon-nagyon sok tekintetben egy nagyon pozitív, vidám kampány volt.”

A szavazással kapcsolatban Paul Hennelly a következőket mondta: „Először ebben az évben mentem el szavazni. Volt korábban is szavazati jogom, és lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy nem éltem vele. Értem, hogy sokak álma az, hogy szavazhasson, de én korábban soha nem éreztem, hogy közöm lenne a politikához.” Hozzátette, hogy ez a szavazás alapvetően az egyenlőségről, valamint a melegekhez való viszonyról szólt. „Korábban is voltak a melegeknek jogai Írországban, de teljesen más, amikor az emberek, a környezeted, a társadalom jön elő, támogat és mondja azt neked: rendben van, te is ugyanolyan vagy mint mi.”

Mivel nagy családból származik és úgy tekint a szüleire, mint a legfontosabb példaképekre, ezért a szavazást megelőző napon beszélt velük. „Apám eldöntötte, hogy mindenféleképpen nemmel szavaz. Ő még a gondolatával sem játszott el, hogy esetleg igennel szavazzon. Magabiztosan meg volt győződve arról, hogy a szavazás nem fog átmenni. A szavazás napján édesanyám küldött egy üzenetet: „Paul, igennel szavazunk a melegekre”. Nagyszerű volt. Hasonló üzenetet kaptam a testvéreimtől is.”

Colm O’Gorman azt mondta, hogy mind a kampány, mind pedig a referendum egy meghatározó pillanattá vált Írország számára, mert párbeszéd volt az egyenlőségről.„Ez is azt bizonyítja, hogy tudunk beszélgetni ezekről a dolgokról. Még nagyon sok hasonlóra van szükségünk, de remélhetőleg sikerült meghatározni a hangnemet a jövőbeli nehéz vitáinkhoz, mint például az abortuszról szóló társadalmi vitához Írországban, ami most kezdődött el.”

Arra számít, hogy „az év végére láthatjuk majd az első esküvőket, és hogy nagy sorban állásra lehet majd számítani.”

Addig a következő lépés az, hogy a parlament elfogadja azt a törvényt, ami törvénybe iktatja a népszavazás eredményét. Ez csupán formalitás. Még meg kell várni a bírósági döntéseket is azokban az ügyekben, amelyekben jogilag támadták meg a népszavazás eredményét, és amelyek éppen most bíróság előtt vannak. „Ezek a kérelmek leginkább csak kellemetlenségek, semmit több, és amint a döntés megszületik, akkor sor fog kerülni az egyenlő házasság jogszabály által történő bevezetésére.”

Az Amnesty International Ireland csoportja a Pride-on

Történelem:

2015. május 22.

Egyenlő házasságról szóló népszavazás

2015

A nemi elismerésről szóló jogalkotás, amely transzszexuálisok számára tesz elérhetővé egy eljárást a jogi nem teljes elismerése érdekében, valamint lehetővé teszi számukra, hogy egy olyan születési anyakönyvi kivonatot igényeljenek, ami tükrözi ezt a változást.

2013

Alkotmányozó Gyűlés szavazása az egyenlő házasságról

2010

Az Élettársi kapcsolatról, valamint az együtt élőkre vonatkozó jogokról és kötelezettségekről szóló törvény bevezetése, ami elismerte az azonos nemű párokat, jogi védelmet biztosítva számukra. Ugyanakkor nem biztosított egyenlőséget a nem azonos nemű párokkal, továbbá elmulasztotta elismerni az azonos nemű párok szülői jogait.

2010

Az egyenlő státuszról szóló törvény fontos lépés volt a különböző tulajdonságokon, így a szexuális orientáción alapuló diszkriminációval szemben a munkahelyen kívül: javakkal és szolgáltatásokkal való ellátás, ingatlan eladása, bérlése vagy bérbeadása, valamint az oktatás bizonyos területein.

1998

A munkavállalók egyenlőségéről szóló törvény megtiltotta a különböző tulajdonságokon, így a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt. Bizonyos intézmények számára a vallásos meggyőződésre tekintettel biztosítottak kivételt a törvény alól.

1993

Írország dekriminalizálta a homoszexualitást öt évvel azután, hogy David Norris pert nyert az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB).

1988

Az EJEB ítéletében kimondta, hogy Írországnak a homoszexualitást bűncselekménynek nyilvánító jogszabálya ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkelyében foglaltakkal. A tíz évig húzódó jogi csatározás David Norris győzelmével ért véget.

1983

Az LMBT közösséggel szembeni durva erőszakot elítélő tiltakozó menetre kerül sor Dublinban, Declan Flynn, egy fiatal meleg férfi ellen elkövetett szörnyű gyilkosságot követően.

Bejegyzés helye:Az légy, aki vagy