Többször is könyörögtem kínzóimnak, hogy inkább öljenek meg. Évekkel későbbről visszagondolva azon töprengek, hogy vajon komolyan gondoltam-e. Azt hiszem, igen, abban a helyzetben.

Juan E. Méndez az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódok elleni különmegbízottja

Megkötöztek, levetkőztettek, bekötötték a szememet, majd mindenfelé elektródákkal böködték a testemet. Kétszer is úgy tettek, mintha ki akarnának végezni; pisztolyt nyomtak a fejemhez és a számba, majd meghúzták a ravaszt.

Vallatóim szemében, akik a kínzásokat újabb és újabb kérdésekkel szakították félbe, ez csupán „fokozott kihallgatás” volt.

Mindez évtizedekkel ezelőtt történt Argentínában. Az Egyesült Államok politikai szereplői – köztük Rick Perry elnökjelölt – azonban ma is előszeretettel használják ezt az eufemizmust a CIA 2002 és 2008 közötti titkos fogvatartási műveletei során végrehajtott kínzásokkal és visszaélésekkel kapcsolatban. John Oliver „Last Week Tonight” című műsorának egyik e havi epizódja szerint 14 elnökjelöltségért induló politikus közül eddig csak négyen mondták, hogy fenntartanák Barack Obama elnök hivatali idejének első napjaiban kiadott, az amerikai kínzásoknak véget vetni hivatott törvényerejű rendeletet.

Az amerikai média és a politika szereplői a „fokozott kihallgatás” eufemizmusának ismételgetésével úgy tematizálják a közbeszédet, hogy burkoltan bagatellizálják a kínzások fájdalmasságát és embertelenségét, beemelve őket a racionális döntéshozatal és a törvényességi szabályozás keretei közé.

Sajnos ez a nyelvi trükk működik. A kínzás az amerikai és a nemzetközi jog szerint is bűncselekmény, de „fokozott kihallgatásért” még egy eljárás sem indult az Egyesült Államokban. Így bár Obama felhagyott a Bush kormányzat kínzásokat mentegető hibás jogi magyarázkodásával, senki nem lett felelősségre vonva a CIA titkos fogvatartási programjában elkövetett kínzások engedélyezéséért vagy elkövetéséért.

Az amerikai kormányzat gyakorlatilag „ingyen kijöhetsz a börtönből” kártyákat nyújtott át a kínzások engedélyezőinek, súlyos következményekkel. E személyek közül sokan emlékiratokat írtak és talk-showkban vendégeskedtek, különösen a szenátus mérföldkőnek számító kínzásokat vizsgáló jelentésének fél évvel ezelőtti közzététele óta, nem mutatva semmilyen megbánást vagy bűntudatot a kínzásokkal kapcsolatban, melyekre ők továbbra is csak „fokozott kihallgatásként” hivatkoznak.

Gondolkodás nélkül újra megtenném – mondta Dick Cheney decemberben. A következmények elmaradása lehetővé tette ezeknek az embereknek, hogy a kínzások folytatása mellett törjenek lándzsát.

Emellett ez világszerte felbátorított más fogolykínzókat is. Az Egyesült Államokat az ENSZ kínzás elleni egyezménye és más szerződések is arra kötelezik, hogy indítsanak nyomozást és bírósági eljárást azokkal a kínzókkal szemben, akik ellen bizonyítékok lelhetők fel. Azzal, hogy az USA nem tesz eleget e kötelezettségeinek, más országokat is arra sarkall, hogy következmény nélkülivé tegyék a kínzásokat. Az elnyomó rezsimeknek készen kapott kifogásokat szolgáltat a nemzetközi közösség az ő kínzási gyakorlatukkal szemben megfogalmazódó aggályok visszautasítására.

A „fokozott kihallgatás” eufemizmusa arról is elterelte az Egyesült Államok figyelmét, hogy a számon kérhetőséget firtassa és levonhassa a tanulságokat. Ehelyett a központi kérdés az lett, hogy a kínzások „hatékonyak” voltak-e hírszerzés vagy tervezett támadások meghiúsítása szempontjából. Még a szenátus kínzásokról szóló jelentése is, amelyet a kínzások védői pártpolitikai motiváltság vádjával igyekeznek hitelteleníteni, beleesett ebbe a csapdába.

Ez a figyelemelterelés túlságosan is gyakori a kínzások közelmúltbeli történelmében. A „ketyegő időzített bomba” képét Argentínában is gyakran felidézték, hogy igazolják a hadsereg által a „rendszerellenesek” ellen vívott piszkos háború során elkövetett kínzásokat.

Ebben az értelmezési keretben – különösen ahogy ezt az elmúlt évtized amerikai tv-sorozataiban láthattuk – a kínzás ugyan nem szép dolog, de valakinek meg kell tennie. Más szóval: a kínzás elkerülhetetlen, és tetszik vagy sem, de eredményes. Az efféle érvelés továbbá a kínzásokat rendkívüli eseményekként igyekszik feltüntetni.

A valóságban azonban a kínzás sosem szorítkozik csupán néhány gondosan adagolt „technikára”, ahogy ezt a szenátus kínzási jelentése is plasztikusan bemutatja. Beszámol többek közt szexuális abúzusról, beleértve a nemi szervek érintését is, valamint szükségességet alátámasztó orvosi vélemény híján végzett végbélen keresztüli kényszertáplálásról. Efféle eljárásokat még a hírhedten elhibázott, kínzásokat megindokló 9/11 utáni igazságügyi minisztériumi memorandumok sem fontolgattak.

Ráadásul a kínzásoknak sosem csupán néhány személy esik áldozatul. A szenátusi jelentés szerint a CIA által fogva tartott 119 fogoly közül legalább 26 még a CIA fogvatartást lehetővé tevő követelményeit sem teljesíti, köztük egy „szellemileg akadályozott” férfi, akit kizárólag azért tartottak fogva, hogy ezzel egy családtagját információk átadására kényszeríthessék. Ráadásul a jelentés „konzervatív becslése” szerint a CIA legalább 17 személy esetében a saját vezetőségének jóváhagyása nélkül alkalmazott „fokozott kihallgatási” technikákat.

Nem sokkal megkínzásom után, a hetvenes évek végén csatlakoztam az Amnesty International világméretű kampányához, amely azon az elgondoláson alapult, hogy a demokratikus kormányzatok és nemzetközi szervezetek közös kitartó, határozott erőfeszítése a hétköznapi emberek határokon átnyúló támogatásának segítségével még a mi életünkben véget vethet a kínzásoknak, ahogy az afrikai rabszolga-kereskedelemnek is véget lehetett vetni egy évszázaddal ezelőtt.

Azóta nagy utat tettünk meg, a kínzás ma már szinte mindenhol törvényellenes lett. A szenátus pedig a múlt héten elfogadta a honvédelmi felhatalmazási törvénytervezet azon módosítását, melynek kimondott célja az amerikai kínzástilalom megerősítése.

Azonban nyilvánvaló, hogy a kínzás elleni törvények nem elégségesek annak megszüntetéséhez. Ha az elkövetett kínzásokért felelős személyek elkerülhetik a felelősségre vonást, a jövő kínzói úgy fogják gondolni, hogy ők is megúszhatják. Amíg a kínzások következmények nélkül maradnak, addig szégyenletes módon továbbra is csak „fokozott kihallgatásnak” fognak minősülni.

Bejegyzés helye:Kínzás STOP!