10 börtönben töltött év és 800 000, a világ minden tájáról küldött támogató levél után kegyelmet kapott Moses Akatugba. Justine Ijeomah-val, a Human Rights, Social Development and Environment Foundation (HURSDEF) nigériai igazgatójával beszélgettünk, aki kitartó szövetségesünk volt a Moses szabadságáért folytatott kampányban. Mesélt az osztályteremtől a halálsorig vezető útról, amelyet Mosesnek be kellett járnia, és arról, hogyan reagált a kínzások 26 éves túlélője, amikor megtudta, hogy kegyelmet kapott.

Megfogadom, hogy emberi jogi aktivista leszek, hogy másokért küzdhessek.”

Többek között ezek voltak Moses első szavai, amikor Justine felhívta a jó hírrel, hogy Emmanuel Uduaghan, a Niger Delta leköszönő kormányzója 2015. május 28-án, az utolsó pillanatban megkegyelmezett neki. Justine egész nap nyugtalanul böngészte a kormányzó Facebook oldalát, remélve, hogy új információk kerülnek fel az üggyel kapcsolatban. „Aznap szörnyen feszült voltam: tudtam, hogy ez az utolsó nap, amikor a kormányzó még megkegyelmezhet Mosesnek, mielőtt leköszön posztjáról” mesélte. „Végül megérkezett a jó hír.”

Azonnal telefonáltam Mosesnek, és amikor elmondtam neki, hogy mi történt, annyira boldog volt, hogy szóhoz sem jutott. Csak hosszú idő múlva válaszolt, aztán kiabálni kezdett örömében.”

Az iskolás, aki túlélte a kínzást

16 évesen Moses átlagos dél-nigériai iskolás volt. Nagy reményekkel tekintett a jövőbe, épp megkönnyebbült, hogy túlesett a középiskolás vizsgáin, és az eredményekre várt. Arról álmodott, hogy elhunyt édesapja kívánságára orvosi egyetemre megy. 2005. november 27-én Moses elbúcsúzott a családjától, és elindult, hogy meglátogassa a nagynénjét. Amikor nem ért haza a megbeszélt időben, az édesanyja aggódni kezdett. Az özvegyasszony öt gyermekét tartotta el abból, hogy Effurun egy Delta állambeli nagyváros piacán élelmiszert árult. Miközben az édesanyja a fia után kutatott, Mosest épp katonák hallgatták ki. Ha megengedték volna, hogy ügyvédet hívjon vagy legalább telefonáljon az édesanyjának , talán nem kínozták volna meg. Az első 24 órában azonban senki sem tudott a hollétéről. Végül egy helyi utcai árus felkereste Moses édesanyját, és elmondta, hogy látta, amint egy csapatnyi katona őrizetbe vette a fiút. Moses kis híján tíz év múlva térhetett csak haza.

Egy német kisfiú rajza Mosesnek

Nyolc év telt el, mielőtt Justine egyáltalán tudomást szerzett Moses ügyéről, azonban amint megtudta, mi történt, a Warri börtönbe ment, hogy beszélhessen a fiúval. „Az általam vezetett szervezet (a Human Rights, Social Development and Environmental Foundation) olyan nigériai eseteket dokumentál, amikor kiskorúak a felnőttek börtönébe kerülnek. Így amikor tudomást szereztem Moses ügyéről, azonnal felkeltette a figyelmemet” mondta Justine.

Az interjúban Moses elmesélte Justine-nek, hogy miután letartóztatták, a katonák meglőtték az egyik kezét, verték a fején és a hátán, és egy helyi laktanyába szállították kihallgatásra. Mutattak neki egy holttestet és felszólították, hogy azonosítsa. „Amikor Moses azt mondta, nem ismeri a halottat, a katonák ismét megverték” emlékszik vissza Justine. „Ezután egy rendőrőrsre vitték, ahol a rendőrök brutálisan megverték machetékkel és gumibottal. Megkötözték és órákig fejjel lefelé lógatták egy mennyezeti ventilátorról. Fogóval letépték a kéz- és lábujjkörmeit is.”

Elképzelhetetlen fájdalmakat éltem át. Soha eddigi életemben nem volt részem ilyen embertelen bánásmódban.” panaszkodott Moses. A rendőrség azzal gyanúsította, hogy három mobiltelefont, némi készpénzt és utalványokat tulajdonított el egy fegyveres rablás során. Ő mindvégig tagadta a vádakat. A rendőrök azonban megkínozták és arra kényszerítették, hogy két előre megírt „beismerő vallomást” írjon alá, amelyeket később bizonyítékként felhasználtak a bírósági perben.

Az osztályteremből a halálsorra

2013. november 12-én, nyolc börtönben töltött év után Mosest akasztás általi halálbüntetésre ítélték. Az ítélet az általa aláírt „vallomáson” és az állítólagos rablás egyik áldozatának tanúvallomásán alapult.

Az ügyben nyomozó rendőr meg sem jelent a bíróságon. Mivel Moses még gyerek volt, amikor letartóztatták, nem is lett volna szabad halálra ítélni. Ezt tiltja a nemzetközi jog. Ezen kívül nem szabadna kínzással kikényszerített „vallomásokat” bírósági perekben bizonyítékként felhasználni.

A fiatalok világszerte felháborodtak

Justine nagyjából ez idő tájt kereste meg az Amnesty Internationalt, hogy csatlakozzanak a kampányhoz. „Sok országba elutaztam, hogy Mosesről meséljek az Amnesty tagjainak, és rávegyem őket, hogy csatlakozzanak a kampányhoz” mondta Justine. „Lenyűgözött az elkötelezettségük. Különösen a fiatal aktivistáké, akik a nigériai nagykövetségek előtt tiltakoztak. Arra gondoltam, hogy ha ezek a gyerekek ennyire lelkesek Moses ügyével kapcsolatban, akkor én is próbálkozhatnék még erőteljesebben. Így hát lobbizni kezdtem az összes külföldi kirendeltségen, hogy engedjék szabadon a fiút.”

Moses börtönében is kampányolni kezdtünk, és anyagokat vittünk az Amnesty globális kínzás elleni kampányáról a halálraítélteknek. A látogatásunk után sokan közülük elmondták, hogy őket is megkínozták. Borzasztó volt hallani a történeteiket; sokuk csak azért tett vallomást, mert megkínozták”.

Újrakezdés

Moses az elmúlt tíz év nagy részét elkülönítve töltötte, nem tudta feldolgozni az őt ért traumát. Miután 2006-ban átszállították egy másik börtönbe, csak havonta kétszer láthatta a családját. Nemrégiben azt mondta: „Nem hittem volna, hogy megérem ezt a napot”. Már azt hitte, hogy az álma hogy orvos lesz belőle örökre szertefoszlott. Nemrég elmesélte nekünk, hogy a börtönben töltött évek alatt az volt számára a legfájdalmasabb, hogy a régi osztálytársai közül sokan már elvégezték az egyetemet és jó állásokat találtak.

Az utolsó hetekben azonban minden megváltozott: a helyi aktivisták minden addiginál keményebben dolgoztak, az Amnesty tagjaitól pedig több ezer Twitter és Facebook bejegyzés, illetve üzenet érkezett Uduaghan kormányzóhoz. „Igazán mindent beleadtunk a hatóságoknál a Mosesért folytatott lobbizásba” mesélte Justine. „SMS-eket küldtem és mindenkivel beszéltem, akinek köze volt az ügyhöz; ötször felhívtam a kormányzót, de nem vette fel a telefont. Végül azonban megkaptuk a jó hírt.”

Közel 10 börtönben töltött év után Moses újra szabad. Végre hazatérhet, hogy ott folytassa az életét, ahol abbahagyta. Talán orvos is lesz, de emberi jogi aktivista egészen biztosan. „Az Amnesty International tagjai és aktivistái számomra hősök. A HURSDEF tagjainak és önkénteseinek is hálás vagyok a támogatásért. Biztosíthatom őket, hogy a sok fáradozás, mellyel támogattak, nem vész kárba. Ha Isten is megsegít, beváltom a hozzám fűzött reményeiket. Megfogadom, hogy emberi jogi aktivista leszek, hogy másokért küzdjek.” – fogadta meg Moses Akatugba.

Bejegyzés helye:Kínzás STOP!