A „Fészek Tanoda” a Szent Márton Caritas Alapítvány tanodája. A Pécs-Somogyban (Budai Városkapu Iskolaközpont Somogyi tagintézménye mellett) működő tanoda minden hétköznap 13.30-tól 18.30-ig várja a 4., 5., 6., 7., és 8. osztályos gyerekeket. Tanulást támogató programjukban kiemelt szerepet kapnak a közösségépítő sportfoglalkozások, kreatív és kézműves műhelyek, filmklubok, készségfejlesztő társasjátékok.

A Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között nevű képzéssorozatunkat április 15-én kezdtük el a tanodában, mely nem csak gyönyörű környezetben van, de színes, vidám berendezésével, falfestéseivel, díszítésével is ideális helyszín a gyerekek foglalkoztatására. A tanodások folyamatosan érkeztek, és két képzőnknek, Jakab Juditnak és Bíró Dénesnek végül harminc kedvenc állat+választott nevet kellett megjegyezniük, melyet nem könnyített meg az udvaron elkezdett foglalkozás tizedik percére egyértelművé vált kánikula miatti beköltözés sem. A későbbi feladatok során viszont sikerült kialakítani azt a hangulatot és közösségi élményt, melybe könnyű visszaérkezni.

Tanoda Híradónkban ezúttal bővebben is bemutatjuk a tematika második egységét a képzők tolmácsolásában.

„Nagyon vártam ezt az alkalmat, hiszen ennek egyik feladata, az értékkártyázós a kedvenc játékom. Jó érzés volt, hogy a gyerekek már ismerősként üdvözöltek, az egyik kicsi lány elmesélte az aznapi iskolai rossz élményét is, két kislány pedig egy kissé pikáns dalocska szövegét is megosztotta velünk – természetesen nagy vihogások közepette. A nagyobbakkal annyira nem volt alkalmam beszélgetni, részükről még kicsit éreztem a bizalmatlanságot. Kicsit izgultam, hogy hány gyerek nevére emlékszem vajon, de a foglalkozás elején játszott névtanulós-felfrissítős játék után megnyugodtam, hogy nem is olyan vészes a helyzet." – meséli Jakab Judit.

„A szerepkártyáknál nehéz feladatba ütköznek: bele kellene élni magukat egy pár mondat alapján egy sorsba, valamilyen kisebbségi szerepbe. Többen panaszkodnak, hogy nincs a papíron a válasz, de a többség jön velünk, és latolgatja, hogy milyen nehézségeket okozhat egy mozgássérültnek, egy hazánkban élő külföldinek, egy külföldön élő romának vagy egy transznemű lánynak az öltözködés, a hivatali ügyintézés, a bevásárlás, a tanulás, a munka, a szerelmi élet.” – mondja  Bíró Dénes.

„A szegénység-gazdagság kártyáknál meglepő módon mindenki úgy érezte, nagyon gazdag, így nem is vonalban álltak, hanem egy helyre összetömörülve, kicsi a rakás módon. A vonal másik, szegénység végén álló két gyerek kártyáján családtagok szerepeltek, és ők meg is jegyezték, hogy szerintünk ez is gazdagság, de mivel általában a gazdagságot tárgyi, anyagi dolgokra értjük, ezért álltak a szegénységhez. Jó volt látni, ahogy a gyerekek komoly arccal megbeszélték, hogy egy tengerparti nyaralás vagy a divatos ruhák jelentenek-e nagyobb értéket, valójában mindenki boldog volt és gazdagnak érezte magát a kapott kis kártyájával...

...és következett a kedvencem: az értékkártyázás! Képzőtársam, Dénes hozta a formáját mint gonosz, kegyetlen Sors, aztán meg esendő, szeretnivaló hajléktalan. Mikor a Sors elvett egy-egy értéket a gyerekektől, többen a szívükhöz kaptak, hogy most mi lesz, hogyan lehet élni számítógép nélkül?!, de aztán mikor megkérdeztem tőlük, hogy ki érzi még mindig viszonylag gazdagnak magát, a többségük feltette a kezét. Aztán következett – legalábbis számomra – a nap fénypontja. Dénes átlényegült hajléktalanná, és a gyerekek kérés nélkül, már az előtt kezdtek neki önként odaadni értékeket, hogy én mondtam volna, hogy most erre van lehetőségük, elég volt csak annyit mondanom, hogy ő egy hajléktalan, és elvesztette mindenét. Tudom, hogy ez csak játék, de jó volt látni, milyen nagylelkűek voltak a gyerekek!” – meséli Jakab Judit.

„Az óra végén a gyerekek egymással szemben ülnek a képzőkkel együtt, és meg kell nevettetni a másikat. Kialakul egy-két mókás páros, de látszik, hogy jókedvvel, vidám, intim, baráti hangulatban tudnak egymás közt ökörködni. Létrejött egyfajta bizalom, ők is, mi is várjuk a harmadik órát, amikor már arról is beszámolnak, kinek hogy sikerült vigyázni az „angyalkájára” – mondja Bíró Dénes.

Az utolsó képzést május 26-án tartották a képzők, s így lezárult a projekt első része. Hogy hogyan látta ezt a két hónapot felölelő periódust a tanoda mentori stábja, arról Poulet Dániel mentor számol be:

 „Először is örülök, hogy tanodánk is részt vehet a "Te, én, mi és az emberi jogok" foglalkozássorozatban. Ezeken a képzéseken fordult elő a tanodában először, hogy egy foglalkozáson 2. osztályostól 8. osztályos korig közösen, együtt vettek részt gyerekek. Az első alkalommal kétszer annyi gyerek jött el, mint ahányan előre jelezték, hogy részt szeretnének venni. A második alkalomtól kezdve már nagyjából beállt egy fix létszám. A gyerekek szempontjából azért volt nagy feladat egy-egy foglalkozás, mert sokszor olyannal kellett együtt egy csoportban lenniük, akivel korábban nem szívesen voltak egy társaságban. A tanodai műhelyeken és foglalkozásokon legtöbbször kis csoportokban tevékenykednek a gyerekek és általában a megszokott kis társaságukban, hasonló érdeklődéskörben. Ezért ezek a képzések és játékok kihívást jelentettek számukra. A foglalkozások témái nagyon jók voltak, új információt kaptak a gyerekek az emberi jogokról, azok megéléséről és aktualitásáról. Én személy szerint is fontosnak tartom az emberi jogi nevelést és szemléletet a tanodában, ezért bár csak szeptember óta működünk, kétszer is volt lehetőségünk 4-5 fős tanodás csapattal jelentkeznünk és bizonyítanunk városi és nemzetközi gyermekjogi vetélkedőn egyaránt. Úgy gondolom, hogy azok a gyerekek, akik nem először hallottak a foglalkozásokon az emberi jogokról, azoknak tovább nőtt az érdeklődésük a téma iránt. Többször tettek fel kérdéseket a gyerekek a foglalkozásokat követő napokon a világ különböző pontjain zajló eseményekről, aminek nagyon örültem. A negyedik képzéshez kapcsolódóan az érintett emberi jogi cikkek közül egy adott jog érvényesülésére és alkalmazására hívta fel a figyelmemet az egyik gyerek, mert azt aktuálisnak érezte.

A képzések közötti időszakban szerveztünk egy Esélylabda Foci Kupát, ahol hat Baranya megyei tanoda vett részt, valamint az Amnesty International Magyarország képviselői is. Nagyon jól érezte magát mindenki, és külön köszönet érte, hogy ti is eljöttetek.”

Mi pedig köszönjük a lehetőséget és a támogatást!

Bejegyzés helye:Emberi jogi oktatás