Bíztam benne, hogy a konferencia során megismerkedünk egymással. 14 tanoda és az Amnesty Intarnational Magyarország. Pedagógusok, tanodavezetők, mentorok és az amnestys képzők. Bíztam benne, hogy ez a két nap egyszerre lesz hosszútávú élmény személyesen és szakmailag is. Bíztam benne, hogy a tematikánk és a módszertanunk meggyőzi a tanodák képviselőit arról, hogy a Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között projekt tervezete hasznos, fenntartható és valós igényekhez igazodik.

Szombat délelőtt még nem ismertük egymást. Aztán a jégtörő játékoknak köszönhetően beindult a nevetés, megtanultuk egymás nevét, és elindult a közös játék. Mindig különös élmény a gyerekeknek kitalált feladatokat felnőttekkel játszani, és látni, hogy a hatás ugyanaz. Mindegy hány éves vagy, a jégtörő az jégtörő, a mosoly az mosoly, a nevetés az nevetés, és mindenki szereti, ha tudják a nevét. Éppen ezért nem volt névkártya, nem kellett mellkastájékon keresni a másik nevét, beosztását, mert fél egyre már mindannyian tudtuk, ki kicsoda, honnan jött, és mi a kedvenc tárgya.

A délután folyamán hat előadást hallgattunk meg. Dr. Heindl Péter, a gilvánfai tanoda munkatársa a dél-baranyai szegénységben élő

emberek jogfosztottságáról és kiszolgáltatottságáról beszélt, ami szoros kapcsolatban áll azzal, hogy a szegénységben élő gyerekek szintén keveset tudnak arról, mihez van joguk, milyen lehetőségeik vannak. A Duna teremben a második előadást Demeter Györgynek köszönhettük, aki a Human-Net Alapítvány szerteágazó működési rendszerét mutatta be, melynek egyik eleme a Mátészalkán, a Gyermekjóléti Központban működtetett Aranyalma Tanoda. A harmadik előadást Nyikon József, a Varsányi és Rimóci Tanodák munkatársa tartotta, aki a tanodai élet nehézségeit és a nyári táborok szükségességét, pozitív hatásait mutatta be.

Az Aquamarina Hotel egy cári időkből megmaradt 96 méter hosszú luxushajó. A legfelső szinten, a Duna teremben töltöttük a legtöbb időt, de az előadások másik fele az étteremben volt, ahol Kovács Nikoletta mesélt arról, milyen a Nagykörűi Tanoda, hogy telik egy nap, miért nehéz mindenki igényére szabni a tartalmat; Baráth Szabolcs, a Pátka Bárányai Tanoda vezetője az integráció-szegregáció örök és feldolgozásra váró problémáját mutatta be; Hervoly Vanda és Zsúdel Gábor, a Dr. Ámbédkar Iskola pedagógusai pedig az egykori tanoda-programjuk projektmunkái közül választották ki a Glóbusz-projektet, mely több tanodában is nagy sikerrel működött. (Ugyanis a projekt nem csak egy napi szinten használt idegennyelvi kifejezés, hanem egy integrálásra és differenciálásra is alkalmas pedagógiai munkaforma. Egy közös témát több oldalról, többféle szaktárgy módszertanával és tematikájával, több egységből felépülő, akár több héten, hónapon keresztül is működtethető, alaposan előkészített, nehezen szervezhető, de nagyon hasznos, hatékony és maradandó élménysorozat.)

A késő délután folyamán összeírtuk, mit is várunk egymástól. Mi az, amit a Te, én, mi adhat a tanodáknak, és mi az, amiben a tanodák segíthetnek nekünk.

Egy hatalmas barna papírra írtuk fel filcekkel: bizalmat; Szeretném megtapasztalni, hogy valami miattam lesz más; Gyűlölet nélküli világot!; inspiráció, szélesebb látókör és emberi jogi szemlélet a gyerekeknél; :) gyerekeket és szülőket, tényleges fejlődést; ötletek, jógyakorlatok, kapcsolatok, kapcsolatépítés; hosszú távú együttműködést; a képzés után a résztvevők jobban tudjanak érvényesülni; továbbvihető, fejleszthető módszertan; eljuttatni az AI által képviselt elveket minél több gyereknek→jövőt építünk, öntudatos gondolkodás és egymás segítése emberi jogi sérelmek esetén a szegény roma közösségekben; szülőkkel való kapcsolat; maradandó élmények a gyerekeknek; aktivitás; együtt nevetni és gondolkodni.

A vacsora után is maradtunk páran szakmázni, és megismerhettük a tiszaszigeti és szegedi Motiváció Tanoda, valamint a csepeli Domino Tanoda mindennapjait is, a Mentortársast és a délutáni foglalkozások sokféleségét.

A másnapi program első pontja Demeter Áron kampánykoordinátorunk workshop jellegű előadása volt a gyűlölet-bűncselekmény témájáról. Aki ismeri az AIM aktuális kampányait, az tudja, hogy ez az egyik olyan téma, amivel Magyarországon a legtöbbet foglalkozunk, s egyik legfőbb célunk az, hogy mindenki tudja, mit is jelent ez a pár szó együtt, és milyen következményekkel járhat az, ha valaki teret enged az előítéleteinek.

A nehéz és komoly hangvételű kezdet után egész délután játszottunk. Rajtunk volt a sor, hogy a tanodásoknak bebizonyítsuk, hasznos és alkalmas tematikát és módszertant állítottunk össze. Az amnestys képzők közül Grunzó Zsófi és Boros Tamás a szerepkártyás játékot mutatták be, Jakab Judit és Bíró Dénes pedig az értékkártyázást. A gyerekek nagyon szokták ezeket szeretni, és úgy tűnt, hogy a felnőttek sincsenek ezzel másként. Egyre több bizalmat láttam a szemekben, és érezhető volt, hogy a személyes szimpátia mellett kezd kialakulni a szakmai elismerés is.

A legnehezebb ponthoz is elérkeztünk. Mert nem csak a roma-nem roma ellentét kérdéskör merült fel; hanem a keresztény-nem keresztény, fogyatékkal élő- nem fogyatékkal élő, és az LMBTI-nem LMBTI is.

Nem árulunk zsákbamacskát, így bemutattuk Cindy történetét, aminek fókuszproblémája a transznemű embereket körülvevő előítéletek és a diszkrimináció. A drámajáték negyven perce a Te, én, mi leghosszabb egysége. Beszélgetünk, szerepet játszunk, jeleneteket állítunk fel, és a végére kijött az, ami a gyerekek között is ki szokott jönni: „Egy barátunk tesóját tuti nem bántanánk.”

Kerekasztal-beszélgetésünk a szülők és a hozzátartozók szerepéről szólt. Derdák Tibor és Orsós János a Dr. Ámbédkar Iskola igazgatója és az iskolát fenntartó Dzsáj Bhím Közösség vezetője; Szűcs Norbert és Kelemen Valéria a Tandodaplatform vezetője és munkatársa új vendégként csatlakozott a kerek körré bővült húsz fős társasághoz. Külön öröm volt számunkra, hogy Kiss Julianna, a Norvég Civil Támogatási Alap kapcsolattartója, az Autonómia Alapítvány munkatársa is jelen volt.

Megbeszéltük, hogyan is lehetne eljutni a szülőkhöz, és hogyan is lehetne elérni azt, hogy ne csak a gyerekek, de a szülők és hozzátartozók is minél aktívabb részesei legyenek ennek az egész 14 hónapos képzéses, táboros, találkozókkal és tudásátadással teli Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között projektnek.

Képzőink szemével:

„A konferencia számomra azt mutatta meg, hogy érdemes ezt csinálni, és nem vagyok egyedül. Nagyon tanulságos és jó érzés volt a tanodák képviselőit hallgatni. Várom a közös munkát.” – összegezte tapasztalatait Boros Tamás.

„Az első benyomásom, amikor beléptem a konferenciára, az volt, hogy itt mindenki komoly és gondterhelt. Amikor az előadások, interaktív foglalkozások és beszélgetések után a konferencia véget ért, már értettem, hogy a résztevők nem azért vannak ott, hogy jól érezzék magukat. Mindenki magával hozta saját közössége gondját, sok kérdést és problémát, de sok büszkeséget is, és történeteket, amikben a főszereplők szüntelen küzdenek valamiért. Tiszteletreméltónak éreztem ezt a komolyságot, és különleges alkalom az, amikor sok különböző ember egy cél érdekében lehet együtt. Aztán ki-ki visszatérve a saját közösségéhez magával vihette azt az érzést, hogy rajta kívül hál'istennek vannak még komoly és elszánt emberek.” – mesélt élményeiről Grunzó Zsófia.

„Örültem neki, hogy minden projektben résztvevő tanoda képviseltette magát a konferencián, és hogy a visszajelzések alapján tetszett nekik a program. Sok új információt tudtam meg róluk, és a kialakuló személyes kapcsolatoknak köszönhetően remélem, hogy gördülékeny lesz a közös munka.” – mondta Horváth Gabriella

„A konferencia sikeres volt, sikerült megismerni egymást személyesen, és létrejött a kölcsönös bizalom. Az Amnesty csapata továbbra is izgatottan és nagy készülődéssel várja a tanodákkal való találkozást, ami minden bizonnyal sikeres és felejthetetlen élmény lesz.” – hangsúlyozta Rácz Eszter.

„Az Amnesty új gyakornokaként újdonság volt számomra a tanodák és az emberi jogi oktatás megismerése. A konferencia lehetőséget adott számomra, hogy mind a két témáról többet megtudjak. Már ennyiből látszik számomra, hogy nem csak szerencsés, hanem szükséges is az együttműködés, és fontos, hogy a fiatalokkal megismertessük az emberi jogokat. Remélve, hogy egymással szemben is tiszteletben tartjuk majd őket.” – összegezte Taki Naime.

Bejegyzés helye:Emberi jogi oktatás