Ha meglátsz egy gyakornoki lehetőségről szóló hirdetést egy elismert, sikeres nemzetközi civil szervezetnél, mi az első gondolatod? „Ide kell mennem, ezt akarom!

Négy hónappal ezelőtt nekem is hasonló gondolataim voltak – persze olyanokkal megfűszerezve, hogy „áh, ez úgyis lehetetlen, rajtam kívül biztosan rengeteg olyan ember van, akinek hasonló vágyai vannak – hiszen miért ne akarna tenni valaki a saját és embertársai jogaiért, egy kicsit jobb ember lenni?”

Szerencsére megpróbáltam, és életem egyik legjobb döntése volt, hiszen nyugodt szívvel mondhatom, hogy a történet happy enddel végződött. (Ha egyáltalán vége van.)

Miért is olyan jó Amnestys gyakornoknak lenni?

Ebben a rohanó, felületességgel és rosszindulattal teli világban mindenki életében eljön az a pont, amikor azt mondja, hogy „elég, nem akarom elhinni, ilyen lenne az élet?” Hát, nem ilyen.

Az, hogy teszel valamit a világban, ami a szó legtisztább értelmében jó – legyen ez akár a szelektív hulladékgyűjtés, segíteni egy idős néninek átkelni a zebrán, vagy dolgozni az emberi jogokért az Amnesty Internationalnél –, felbecsülhetetlen érzés. Így érzed igazán, hogy létezel, hogy nem csak kapsz, hanem adsz is a világnak, másoknak.

Dolgozni egy olyan környezetben, ahova nem utálsz reggelente bemenni, ahol nem csak hogy nem félsz a főnöködtől, hanem szeretsz vele találkozni nap mint nap, ahol mosoly és nevetések töltik meg az irodát, miközben a munkakedv, a munkavágy nem csökken, ahol szeretsz dolgozni. Felbecsülhetetlen.

Felfoghatatlan, hogy ha ugyanabban az országban, ugyanolyan igényekkel, elvárásokkal és nem utolsósorban íratlan kötelezettségekkel élünk – akkor hogy fordulhat elő az, hogy az utcán már majdnem fellöknek, a villamosról kiszorítanak, az autók szándékosan felgyorsítanak, ha átmennél a zebrán, majd megérkezel a munkahelyedre, ahol minden úgy megy, ahogy annak tényleg mennie kellene. Létezik még a „légy szíves” és a „köszönöm”, létezik a pártatlanság, és nem létezik a rosszindulatúság.

Figyelemmel kísérheted, a részese lehetsz, és ami még nagyobb dicsőség, nagy mértékben segítheted egy olyan szervezet munkáját, ahol a szervezőkészség és a kreativitás nem ismer határokat, ahol a tenni akarás átjárja az egész lelkedet. És innen már nincs visszaút – a négy hónap végeztével nem fogod azt mondani, hogy szép volt, jó volt, de könnyes búcsút kell vennünk egymástól.

Egyszerűen nem tudod ezt mondani.

Bejegyzés helye:Rólunk