Abdullah bin Abdul-Aziz Al Saud király halála ismét felhívta a nemzetközi figyelmet az olajban gazdag közel-keleti ország emberi jogi helyzetére. „Mi lesz Abdullah király öröksége?” – úgy tűnik, mindenkit ez a kérdés foglalkoztat. A válasz nem egyszerű.

2005-ös trónra lépése óta Abdullah király több pozitív reformba is belekezdett.

Szép lassan a nők is bekerülhettek a Shura Tanácsba, a király tanácsadó testületébe, valamint munkát is vállalhattak – néhányan akár még bíróságokon is, ügyvédként.

A néhai király javára írható egy tucat új egyetem megnyitása, amellyel több ezer szaúd-arábiai állampolgárt segített hozzá a külföldön való tanuláshoz, nagyvonalú ösztöndíjakon keresztül. Több látszólag nagyra törő jogi reformot is kezdeményezett, ezek azonban nem vezettek sehova.

Elrendelte továbbá egy hivatalos Nemzeti Emberi Jogi Bizottság megalapítását, valamint egy feltehetően független emberi jogi szervezet felállítását is lehetővé tette.

Azonban a jó dolgoknak ezzel a végére is értünk.

Az előző években végbement fejlődés ellenére az ország emberi jogi helyzete romlott. A negatívumok messze meghaladják a pozitívumokat.

Az utóbbi időben Raif Badawi esete lett a szimbóluma az emberi jogok romló helyzetének az országban.

2014 májusában Raif Badawit 10 év börtönbüntetésre és 1000 korbácsütésre ítélték egy társadalmi és politikai vitáknak helyt adó honlap, a „Szaúd-Arábiai Liberálisok” megalapításáért, az iszlám vallás megsértéséért.

Január 9-én pénteken megkapta az első 50 korbácsütést. A további korbácsolást ugyan elhalasztották, de Badawi még mindig börtönben sínylődik, és a büntetést bármikor folytathatják.

Raif Badawi esete csak egy példa azon kegyetlenségek közül, amelyeket Szaúd-Arábiában dokumentáltunk.

Abdullah király uralkodása alatt egyre erősödött a szabad véleménynyilvánítással szembeni fellépés. Az ország valamennyi neves emberi jogi aktivistája börtönbe került, hallgatásra kényszerült, vagy elmenekült az országból. Több százan kerültek börtönbe olyan „bűnökért”, mint például a közösségi média használata emberi jogi kérdések megvitatására, vagy a „király megsértése”.

Uralkodásának ideje alatt több száz embert lefejeztek, több százat pedig halálra ítéltek. Folytatódott a nők elleni súlyos diszkrimináció a jogban és a gyakorlatban, többek között a nők vezetési tilalmával és a mélyen diszkriminatív gondnoksági rendszerrel, amelynek értelmében a nőknek engedélyt kell kérniük egy férfi rokonuktól, hogy dolgozhassanak, részt vehessenek a felsőoktatásban vagy utazhassanak. Az állampolgárokat és a külföldieket egyaránt eltiltották vallásuk szabad gyakorlásától, amennyiben az nem felelt meg az állami szunnita iszlám irányzatának. A kínzás továbbra is mindennapos jelenség maradt.

Az erőszakos tevékenységek sora ezzel még nem ért véget.

2013 februárjában az állam bevezetett egy elnyomó terrorizmus ellenes törvényt, amely hatékonyan legalizálja a megfélemlítést.

A törvény olyan lazán határozza meg a „terrorcselekmények” fogalmát, hogy akár békés megnyilvánulásokat is büntethetnek annak alapján.

A törvény kiterjesztette a Belügyminisztérium jogkörét is, hogy elrendelhessék gyanúsítottak átkutatását, letartóztatását, őrizetbe vételét és fogva tartását, úgy, hogy ezek törvényességét bíróság alig vagy egyáltalán nem ellenőrzi. Továbbá célba vette a női autóvezetőket, ügyvédeket, emberi jogi aktivistákat és másokat, akik békésen éltek a véleménynyilvánításhoz való jogukkal.

A gyanúsítottak jelenleg 90 napig lehetnek fogvatartva anélkül, hogy bármilyen módon érintkezhetnének a külvilággal, egyetlen telefonhívást leszámítva, amelyet családjukhoz intézhetnek. Ez az őrizetbe vett személyek kiszolgáltatottságát eredményezi.

Nem nehéz észrevenni, milyen könnyen visszaélhetnek ezzel annak érdekében, hogy megbüntessék a békés aktivistákat.

Szaúd-Arábiának nagyon hosszú utat kell megtennie, ha azt akarja, hogy olyan országként tekintsenek rá, amely tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat.

Ami azonban egyértelmű, hogy Abdullah király utódja, Salman bin Abdul-Aziz Al Saud király számos intézkedést tehet, és meg is kell tennie azért, hogy elfeledtesse az elődje által okozott sérelmeket.

A békésen véleményt nyilvánítók szabadon bocsátása, a terrorellenes törvény alapos felülvizsgálata, a nők és a kisebbségek elleni diszkrimináció megszüntetése, valamint a kivégzések, kínzások és a korbácsoláshoz hasonló kegyetlen büntetések felszámolása mind-mind jó kezdet lenne ennek megvalósítására.

Bejegyzés helye:Emberi jogaink