Egy újabb látogatáson voltunk Miskolc Számozott utcáiban, azután, hogy augusztusban már jártunk ott. Kevés dolog változott azóta, azt leszámítva, hogy még több család kapott felszólító levelet az önkormányzattól, hogy hagyják el az otthonukat. Számos család évtizedek óta ott él, és nincs hova menniük.

A félelem és a reménytelenség kézzelfoghatóvá vált, ahogy az emberek sorra mesélték el a történetüket

A számozott utcák lakói

Egy közösséget – amit amúgy is súlyt a munkanélküliség és a rendszeres zaklatás – akar az önkormányzat utcára tenni anélkül, hogy figyelembe venné a jogaikat, ami súlyos következménnyel jár az egészségükre és hogylétükre. Sokan most érték el a tűrőképességük határát, mivel a szerződéseket ok nélkül nem újítják meg, a tartozások visszafizetésére pedig nem biztosítanak tisztességes és méltányos lehetőséget, hanem inkább a kiköltözésre kényszerítik a lakókat. A helyiek közül többen elmesélték, hogy egy fiatal férfi nemrégiben megpróbálta megölni magát a kilátástalan helyzet miatt. Szerencsére édesapja még pont időben megtalálta, és levágta fiát a kötélről. Ez az elkeseredett cselekedet jól mutatja, hogy érzik magukat a Számozott utcákban élők.

Látogatásunk alkalmával találkoztunk az önkormányzat illetékeseivel, Dr. Schweickhardt Gyula polgármesteri megbízottal és Miklós Béláné aljegyzővel. A beszélgetés során gyorsan kiderült, hogy a Számozott utcák felszámolásának terve egy nagy területrendezési stratégia része, melynek célja, hogy az összes Miskolcon található szegénytelepet megszüntessék. Annak ellenére, hogy a stratégia elérhető az interneten (http://miskolc.hu/varosfejlesztes/varosi-nagyprojektek/integralt-varosfejlesztesi-strategia-ivs), az illetékesek nem tudták megmondani, hogy történt-e bármilyen érdemi konzultáció az ott lakókkal. A valódi egyeztetés nélkülözhetetlen követelmény minden kilakoltatás esetében, célja, hogy bármelyik miskolci lakos elmondhassa a véleményét a város egészét érintő beruházásokról. Az emberek nem tudnak semmiről. Azok pedig, akik megpróbáltak információhoz jutni, nem jártak sok sikerrel: „Azt mondták nekünk a MIK-ben (Miskolci Ingatlangazdálkodó Zrt.), hogy inkább csomagoljunk, és hagyjuk el a házat” – foglalta össze nekünk a konzultációt egy, az Ötödik utcában lakó édesanya. Nem volt olyan azok közül, akikkel beszéltünk, aki tudott volna a városfejlesztési stratégiáról, és mindannyian úgy gondolták, hogy a valódi ok az a kilakoltatások mögött, hogy Miskolcból romamentes várost akarnak csinálni, és nem a korábban elterjedt stadionfelújítás van a háttérben. Most úgy fest, hogy a stadion rekonstrukció nem játszik szerepet a történetben. Egy férfi, akit október 21-ével tettek ki az otthonából, eloszlatta ezt a pletykát: „A stadion tulajdonosa nem akarta kilakoltatni az itt élőket, mert a másik irányba is meg tudja növelni a létesítményt.” Ezt megerősítette az önkormányzat képviselője is, aki szerint a felújítás miatt „csak” két utcát számolnak fel. Eredetileg az a pletyka terjedt el, hogy az új DVTK stadionnak kell a hely, ezért számolják fel az utcákat és telepítik ki az ott élőket.

Az önkormányzat nem veheti semmibe az emberi jogi kötelezettségeit

A találkozónk az önkormányzattal egy másik dologra is rávilágított: a Magyarország által önként vállalt nemzetközi emberi jogi kötelezettségek semmilyen szerepet nem játszanak a város döntéshozatalában. Ezzel a megközelítéssel gyakran találkozunk más országokban is, annak ellenére, hogy a kormányok által vállaltak az állam minden szintű szervezeti egységére kötelezőek: azok a döntések pedig, amelyeket a települési önkormányzatok hoznak, az ott élők életét alakítják a legnagyobb mértékben – ahogyan azzal a helyi romák is tisztában vannak.

Ha figyelembe vesszük, hogy a miskolci önkormányzat egyáltalán nem foglalkozik a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel, nem meglepő, hogy nem zavarja, hogy ezek az emberek és családok az utcára kerülnek.

Van ugyan lehetőség pályázni szociális lakásra, de ehhez egy családnak fejenként több mint havi 18.000 forintos bevétellel kell rendelkeznie, ami nagyrészt munkanélküli vagy közmunkából élő emberek esetében irreális. Egy munkanélküli férfi így foglalta össze, hogy miért is kilátástalan a helyzetük: „Az az igazság, hogy Magyarországon az emberek rabszolgák, mert nem tudsz megélni havi 55 ezer forintból, és ha valakinek csak négy hónapra van munkája, és nem tud másikat találni, akkor nem tudja a bérleti díjat kifizetni. Hogy fizessen akkor?! Kriza úrnak (Dr. Kriza Ákos, Miskolc polgármestere) ide kéne jönnie, hogy megpróbáljon megélni havi 55 ezerből, és akkor megtudná, hogy mi az a rabszolgaság. A munkásokat nem fizetik meg rendesen, nem tudnak megélni, és ezért esély sincs kitörni a szegénységből.” Azok, akiknek nincs olyan rokonuk, aki be tudná őket fogadni, a sorsukra vannak hagyva. Persze azok, akiket befogad a családjuk, sokszor túlzsúfoltsággal néznek szembe: találkoztunk egy idős nővel, akit kilakoltattak egy másik helyről, most pedig kilenc gyerekekkel lakik együtt egy szobában. A felbomlott közösségnek, a gyökértelenné váló családoknak és az iskolájukat elhagyni kényszerülő diákoknak súlyos jövőbeli következményei lehetnek. Ezek a rettenetes körülmények közé kényszerített emberek lesznek a városfejlesztési stratégia örökségei, hacsak nem változtatnak a döntéshozók a terveiken.

Bárki, aki ellátogat a Számozott utcákba, láthatja, hogy ez nem egy nyomortelep, hanem egy valódi közösség, amely megpróbálja a

lehető legjobbat kihozni a nehéz körülményekből, amelyek között élnek – vizet csak az utcánként egy nyilvános csapból tudnak venni, és a kertben lévő latrinára járnak – mégis nagyon büszkék az otthonaikra, sok időt és energiát ölnek abba, hogy lakhatóak maradjanak a házak. Képzeljük el, hogyan éreznénk magunkat, ha valaki egy darab papírt küldve nekünk felszólítana minket, hogy hagyjuk el az otthonunkat rövid idő alatt, és esélyünk sem lenne megállítani a folyamatot. Jelenleg ugyanis ez a helyzet Miskolcon.

Annak ellenére, hogy az idő rohamosan fogy, még nem késő, hogy az önkormányzat megváltoztassa a tervét, és eleget tegyen az emberi jogi kötelezettségeinek. Az Amnesty International folytatja a megkezdett harcot, és továbbra is felszólítjuk a polgármestert, hogy vessen véget a kilakoltatásoknak, és haladéktalanul kezdjen érdemi egyeztetést az érintettekkel.

Az augusztusi blogbejegyzést itt olvashatja el.

Bejegyzés helye:Helyi ügyek