Ma van a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Az áldozatok hibáztatása sajnos aktualitást ad a Meg nem hallott segélykiáltások című jelentésünknek.

A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja

A Meg nem hallott segélykiáltások – A nők nem kapnak megfelelő védelmet a családon belüli szexuális erőszak ellen c. jelentés 2007 májusában jelent meg.

A házasságon belüli nemi erőszakot 1997-ben ismerte el bűncselekményként a Büntető Törvénykönyv. Ugyanakkor a Büntető Törvénykönyv legnagyobb hiányossága az, hogy a nemi erőszak fogalmi elemévé teszi annak bizonyítását, hogy a nő fizikailag ellenállt, függetlenül a vele szemben alkalmazott erőszak és fenyegetés mértékétől. Ez a megkötés több ezer nőt hagy védtelenül intim kapcsolatában. Sok eset nem kerül bíróság elé vagy nem kerül sor ítélethozatalra. A bűncselekményt vagy nem jelentik, vagy a rendőrség nem azonosítja az elkövetőt és az ügyet hamis feljelentésnek minősíti. Néha maga az áldozat vagy a tanúk vonják vissza vallomásukat vagy feljelentésüket a nyomás hatására. A nők ódzkodnak attól, hogy nemi erőszak miatt feljelentést tegyenek, mert félnek, hogy az elkövető - leggyakrabban férjük vagy korábbi partnerük – ismét rájuk támad. A feljelentési eljárás megalázó, ami további elrettentő tényezőként hat az áldozatokra. A rendőrök gyakran nem folytatják le a megfelelő vizsgálatokat, meghallgatva az áldozatot és a feltételezett elkövetőt, vagy nem gyűjtik be megfelelően az egyéb bizonyítékokat. A rendőrségi vizsgálatokat gyakran az előítéletek akadályozzák. A bíróság előtt a támadó jelenlétében kell a nőknek újraélniük a szexuális támadást és bizonyítaniuk kell ártatlanságukat. Meg kell küzdeniük azzal a közfelfogással, hogy egy férj számára megengedett, hogy feleségét közösülésre kényszerítse, és hogy a nő az, aki kiprovokálja megerőszakolását. Az ilyen attitűdök miatt egy bírónő is azt nyilatkozta az Amnesty Internationalnek, hogy ő sem tenne feljelentést, ha megerőszakolnák.

A családon belüli nemi erőszakról kevés szó esik nyilvánosan. Ritkán hallani áldozatokat arról beszélni, hogy milyen fizikai és pszichikai sérüléseket szenvedtek el. A témáról készült kutatások száma kirívóan alacsony. Egy 2006-os felmérés szerint a lakosság 62 százaléka nem tudja, hogy a házasságon belüli nemi erőszak bűncselekménynek számít.

Tények és tévhitek

- a nemi erőszakot legtöbbször ismerős követi el (azt gondolnánk, az idegen a sötét parkban veszélyesebb, mint otthon a partner) kevesen tudják, hogy míg a bűncselekmények 2/3-át idegenek követik el, addig ez az arány fordított a nemi erőszak esetében: a szexuális erőszakot elkövetők 2/3-át az áldozat ismeri (házastárs, volt barát, családtag, rokon, kolléga, ismerős)

- a nemi erőszak a legjobb családban is előfordul (azt gondolnánk, ezt csak az alacsony iskolázottságú, szegény, alkoholista személyek követik el)

- a házasságon belül is létezik nemi erőszak (sok férfi (és nő is!) úgy gondolja, az nem számít nemi erőszaknak, ha a férfi szexuális aktusra kényszeríti a női partnerét. A megkérdezettek nagy része azzal sincs tisztában, hogy a partnerkapcsolaton belüli nemi erőszakot bünteti a törvény.)

Általános előítéletek a nemi erőszakkal kapcsolatban (a hatóságok is osztják ezt):

- a nő tehet róla, ha megerőszakolják, ő provokálja ki

- a nő túloz, amikor azt állítja, megerőszakolta partnere

- úgysem lehet bebizonyítani a kapcsolaton belüli erőszakot

- a nő kezében fegyver a férfi ellen, hogy azt állítja, megerőszakolta

- a házasság természetes része az erőszak

- a nő szégyene, ha megerőszakolják

- a nő mindig fizikailag is ellenáll a nemi erőszaknak, tevőlegesen védekezik

Lásd a mellékleteket

Bejegyzés helye:Nők jogai