Honnan jött az ötlet, hogy legyen egy Amnesty csapat a 2014-es budapesti maratonon? Egy nyári ismerkedős jellegű Amnesty aktivista találkozón kiderült, hogy többen vagyunk a csapatban, akik kikapcsolódásként el szoktak járni futni. Már ekkor felmerült az ötlet, hogy indulhatnánk váltóban valamelyik nevesebb budapesti futóeseményen. Nekem ez a gondolat azóta ott motoszkált a fejemben, így ahogy közeledett a nagy budapesti maraton, fel is vetettem az ötletet és szerencsére végül sikerült is összetoborozni egy lelkes csapatot.

Hogy érezted magad?

Fantasztikus élmény volt! Voltam már hasonló futóversenyen, és teljesen a szerelmese lettem az egész hangulatnak, hihetetlen közösségi élmény. Több, mint húszezer ember, aki ugyanazért kelt fel aznap reggel. Egy ilyen kaliberű versenyen való részvétel hetekig feltölt... az útvonal szélén apró kezeiket pacsira nyújtó kisgyerekek, idősek és fiatalok, akik lakásuk ablakából kiabálnak le egy-egy buzdító szót a futóknak, babakocsis futók, jelmezes futók, kerekesszékkel indulók, rengeteg pozitív inger, ami nagyon fel tud turbózni és visz végig a kilométereken. Aztán amikor teljesíted a távot, beérsz a célba, büszkeség tölt el, és bármire képesnek érzed magad, szinte egy más dimenzióban létezel. Ezt tetőzi, hogy több ezer őszintén mosolygó, vidàm ember üldögél körülötted a fűben. Ilyet máshol nem tudsz átélni, ennyi boldog embert egyszerre nem sok helyen látsz, az egészen biztos. Ennek az egésznek a részese lenni, olyan, mintha az egész világ a barátod lenne. És ott, abban a pillanatban tényleg az is.

Miért szerettél volna Amnesty pólóban futni?

Teljesen más érzés úgy futni, hogy nem csak magadért teszed, hanem egy fontos ügyet képviselsz. Amikor azt veszed észre magadon, hogy azért húzol bele és előzgetsz embereket az utolsó erőddel, hogy többen lássák, mi van a pólódon... nehezen lehet leírni az érzést. Nagyon nyitottak és pozitívak az emberek egy ilyen rendezvényen, a futók és a szurkolók egyaránt, így azt is sejtettem, az aláírásgyűjtőnknek is könnyebb dolga lesz, mint általában. Azt vettem észre, hogy a futók mentalitása általánosságban véve is nagyon pozitív, sok jó világlátású ember fut hobbiból, valamint egy ilyen versenyen mindenki felfokozott lelkiállapotban van, amikor még fogékonyabb a jó, a hasznos, a fontos dolgokra (amiről hétköznap lehet, hogy úgy gondolja: “nincs nekem ilyenekre időm”). Sokkal könnyebb velük elbeszélgetni, mesélni egy kampányról, petíció aláírását kérni tőlük.

Lesz ennek folytatása? Fogtok még közösen futni?

Én nagyon remélem, hogy ez a futás valaminek a kezdete volt és még lesz sok ilyen. Szeretnénk közös edzéseket rendszeresíteni a Margit-szigeten és az összes nagyobb budapesti versenyen elindulni Amnesty pólóban. Minden versenyen való részvételt egy adott Amnesty kampány köré építenénk, mint ahogy a 2014-es októberi maratonon a kínzás elleni kampányunkat hirdettük. Ahol van rá lehetőség, ki tudnánk települni infopulttal, roll-uppal is.Több aktivistától hallottam, hogy szintén szoktak hobbiból futni, csak egyelőre kisebb távokat. Őket nagyon szeretném bátorítani, lelkesíteni, hogy csatlakozzanak hozzánk, küzdjenek azokért a kilométerekért, még ha az elején kevesebbet is bírnak. Sőt, szeretném, ha még olyanoknak is meghoznánk a kedvét a futáshoz, akik korábban idegenkedtek tőle (régen én is ilyen voltam és azóta az összes futás nélkül leélt évemet megbántam :)).Hosszú távú terveinkben pedig már a határon kívülre is elkalandoztunk. Olyan ötletek is felmerültek, hogy külföldi Amnesty irodákkal összehangolva szerveznénk meg ezeket a futásokat, közös részvétellel ezeken az eseményeken. Azaz a budapesti versenyeken szívesen vendégül látnánk más országból érkező külföldi Amnesty futóaktivistákat, és természetesen mi is nagyon szívesen elutaznánk egy-egy külföldi nagyváros maratonjára, hogy felhívjuk a figyelmet az Amnesty kampányaira.

Bejegyzés helye:Rólunk