Európában nap mint nap ötből egy nő válik fizikai vagy lelki erőszak áldozatává, állapítja meg az Európa Tanács. Ezek a nők az erőszak különböző formáival szembesülnek: nemi erőszakkal, csonkítással, zaklatással, emberkereskedelemmel, veréssel, rabsággal vagy az életüket kioltó gyilkossággal. Az Európai Unió felismerte saját kötelességét ezen jogsértések megelőzésére, azonban a jelenlegi állás szerint még fájdalmasan hiányzik a jövőkép és a megfelelő irányvonalak megfogalmazása.

2010-ben José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Viviane Reding, alapjogi és igazságügyi biztos elkötelezte magát egy „széleskörű és hatékony politikai keretrendszer kidolgozása mellett, amellyel a nemi alapú erőszak ellen veszik fel a harcot.” Ígéretet tettek arra, hogy elősegítik a női nemiszerv-csonkítás elleni fellépést, amely, az Európai Parlament szerint félmillió nőnek okozott maradandó fizikai és pszichológiai sérülést Európa szerte. Évente további 180000 lány és nő van ezen veszélynek kitéve.

A Bizottság azt is tervbe vette, hogy elfogad egy, a nők elleni erőszak megszüntetését kitűző stratégiát, amelyet 2011-re kellett volna elindítania. Ennek ellenére, több mint két évvel később sem látjuk semmi nyomát a stratégiának. Mi több, a nők jogaival foglalkozó civil szervezetek növekvő pénzügyi nyomás alatt kénytelenek tevékenykedni, mivel azok az EU-s alapok, amelyek a projektjeiket támogatták, már nem a nők elleni erőszakra koncentrálnak elsősorban. Mindazonáltal, Európa azon kötelezettsége, hogy polgárainak alapvető emberi jogait védelmezze, továbbra is fennáll. A nők elleni erőszak megakadályozásának árát nem szabad, hogy a gazdasági kényszer befolyásolja. Jogaink szabad gyakorlását a nemzetközi jog szavatolja. A kormányoknak kötelessége ezen jogok védelme. És az EU határozott fellépésének hiánya minden nap veszélybe sodorja a nőket és lányokat.

Az Európa Tanács emberi jogi biztosa úgy véli, a csökkentésekkel a nők jogainak védelme területén valójában nem takarítanak meg pénzt. Helyesen állítja, hogy a nők elleni erőszak társadalmi-gazdasági költségei kevésbé nyilvánvalóak, azonban ez nem jelenti azt, hogy kevésbé valóságosak. Európának rá kell ébrednie a valóságra.

Való igaz, hogy az EU nem utasította el teljes egészében az ügyet, de inkább csak részleteiben foglalkozik vele. A múlt hónapban elfogadott irányelv az áldozatok jogairól arra kötelez minden EU tagországot, hogy különleges szolgáltatásokat nyújtson a nemi erőszak áldozatainak. Az európai védelmi utasítás biztosítja a bűncselekmények áldozatainak, hogy ugyanolyan védelemben részesüljenek a támadóikkal szemben akkor is, ha másik tagállamba költöznek. Míg ezek az intézkedések egyszerűbbé tehetik a nők számára az igazságszolgáltatást és védelmet nyújthat számukra a későbbi erőszakkal szemben, a nemi erőszak elkövetését nem akadályozza meg. Nem az lenne elsősorban a cél, hogy megvédjük a nőket attól, hogy erőszak áldozataivá váljanak?

Miközben a mozgástér igen korlátozott az üggyel kapcsolatban, az EU jelenleg mégis csak mérsékelt határozottságot mutat. Az egyetlen valószerű megoldásnak a megelőzés, védelem és igazságszolgáltatás együttes rendszere tűnik. A célzott, folyamatos és hozzáférhető megelőző intézkedések támogatásával és a nemi alapú erőszak minden formájának megfékezésével végső soron csökkenthetjük az erőszakot. Ezzel együtt csökkenthetjük azokat az igazságügyi, egészségügyi és társadalmi költségeket, amelyek a nők elleni erőszakkal kapcsolatosak.

Egy széles spektrumú megközelítéshez vezető út lehetne az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezménye. Ez az átfogó eszköz intézkedéseket tartalmaz mind az erőszak megelőzésére, mind a nők és lányok védelmére, valamint arra is, hogy az elkövetők felelősségre vonásra kerülnek. Az Európa Tanács mind a 47 tagja rábólintott az egyezményre. Jelenleg még egyszer egyetértést kell mutatniuk az egyezmény aláírása és ratifikálása során. Ezen sorok írásakor tizenöt uniós ország már aláírta, azonban még egy sem ratifikálta az egyezményt. Mi több, az EU-nak, mint jogalanynak szintén alá kell írnia és ratifikálnia kell az egyezményt, ezzel is kifejezve folyamatos elkötelezettségét a nők elleni erőszak elleni küzdelem iránt. Két évvel ezelőtt a Biztosok Tanácsa ígéretet tett az európai nők számára. Az ő felelősségük az ígéret betartása, határozott iránymutatás és világos célkitűzések megvalósításán keresztül.

Nicolas Beger, igazgató, Amnesty International Európai Intézmények Iroda

Bejegyzés helye:Nők jogai