logo

amnesty shop logo

2011. december 06.

Emberek ezreit végzik ki kínzás és tisztességtelen eljárást követően több ázsiai országban

Ártatlanok kivégzése tévedésből, halálos ítéletek kínzással kicsikart vallomás következtében – sok ázsiai ország – köztük Kína, India, Indonézia, Japán, Malajzia, Szingapúr, Tajvan és Pakisztán - még mindig óriási lemaradásban a halálbüntetést eltörlő országok sokasága mögött.

2012. december 6. - Ma mutatták be a Halálbüntetést Ellenzők Ázsiai Hálózatának új jelentését, amely feltárja nyolc ázsiai országban az igazságszolgáltatási és halálbüntetést alkalmazó rendszer hibás működését.

Rövidített jelentés angolul: http://www.amnesty.org/en/library/info/ASA01/022/2011/en

Teljes jelentés angolul: http://www.amnesty.org/en/library/info/ASA01/023/2011/en

Esetek: http://www.amnesty.org/en/library/info/ASA01/029/2011/en

A Halálbüntetést Ellenzők Ázsiai Hálózatának honlapja: http://adpan.net/

(scroll down for English)

Tizennégy ázsiai ország összességében több embert végez ki, mint a világ összes fennmaradó országa együttvéve, és sok esetben olyan bírósági eljárásokat követően születnek meg a halálos ítéletek, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi eljárási normáknak.

A Halálbüntetést Ellenzők Ázsiai Hálózata (Anti-Death Penalty Asia Network, ADPAN) – amelynek tagja az Amnesty International és még számos más ázsiai szervezet és aktivista – ma mutatta be jelentését „Amikor az igazságszolgáltatás megbukik: Ezrek kivégzése tisztességtelen eljárások után" címmel, amely nyolc ország példáján keresztül mutatja be, hogy akár emberek ezreit is kivégzik évente hibás és méltánytalan bírói eljárásokat követően.

„Csupán az országok egy kis hányada alkalmazza jelenleg is a halálbüntetést Ázsiában, azonban ezzel az egész régióra rossz fényt vetnek, hiszen igen magas az olyan halálraítéltek száma, akiket hibás eljárás után ítélnek el, és sokat közülük ártatlanul végeznek ki. " - jelentette ki Louise Vischer, az ADPAN koordinátora.

A most bemutatott jelentés cselekvésre szólít fel 8 kivégzésre váró elítélt érdekében, akik Kínában, Indiában, Indonéziában, Japánban, Malajziában, Szingapúrban, Tajvanon és Pakisztánban vannak halálsoron. Mindegyikük ítélete tisztességtelen bírói eljárás eredményeképp született, hatuk esetében pedig kínzás révén kényszerítették ki a bizonyító vallomást.

„Sok országban az igazságszolgáltatás rendszerszintű hibái következtében az embereket látványosan igazságtalan perek után végzik ki, amely során nem vagy alig jutnak jogi segítséghez, sőt néha addig kínozzák őket, amíg beismerő vallomást tesznek." - mondta Catherine Baber, az Amnesty International Ázsiaért és Óceániáért felelős igazgatóhelyettese.

Két „visszaeső" ország a halálbüntetés alkalmazásában az ázsiai térségben Tajvan és Thaiföld. Thaiföld 2009-ben tért vissza a halálbüntetés gyakorlatához, annak ellenére, hogy nemzeti emberi jogi cselekvési tervük részét képezte a kivégzések eltörlése. Tajvan pedig 2010-ben négy év szünet után indította újra a kivégzéseket, holott 2000-ben még a halálbüntetés fokozatos eltörlését jelentették be.

2010 januárjában a tajvani igazságügyi minisztérium bevallotta, hogy tévedésből végezték ki Chiang Kuo-ching-et, a légierő közlegényét 1997-ben, egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el. A hatóságok azt is elismerték, hogy beismerő vallomása kínzás eredményeként született.

Egy másik esetben, ami a leghosszabb ideje futó büntetőjogi eljárás, Tajvan legrégebb óta fogvatartott elítéltje Chiou Ho-shun 23 éve van börtönben, és 1989-ben ítélték halálra. Ő azt állítja, hogy annak idején kínzás alatt kellett hamis beismerő vallomást tennie. Ügyét tizenegyszer tárgyalták újra. A tajvani Legfelsőbb Bíróság ugyan tudomásul vette, hogy erőszakot használtak Chiou ellen, azonban kizárta a bizonyítékok köréből a kihallgatásáról készült hangfelvételek azon részeit, amelyeken hallhatóak voltak a visszaélések és azok következményei. Chiou 2011 augusztusában elvesztette az utolsó fellebbezését a Legfelsőbb Bíróságon, így jelenleg bármikor sor kerülhet a kivégzésére. Ügyét a jogászok úgy jellemzik, mint egy „csúnya folt országuk (jog)történetén".

Hsinyi Lin, a Tajvani Összefogás a Halálbüntetés Eltörléséért (Taiwan Alliance to End the Death Penalty, TAEDP) igazgatója szerint „csak a halálbüntetés eltörlése lehet a garancia arra, hogy nem végeznek ki ártatlanul embereket. A kormányzati bocsánatkérések a „véletlen" kivégzésekért soha nem elegendőek."

A kínzás más ázsiai országokban is gyakori, ahol van még halálbüntetés. Afganisztánban, Kínában, Japánban, Indiában és Indonéziában rendszeresen használnak kikényszerített vallomásokat bizonyítékként, annak ellenére, hogy ennek tilalma törvénybe van foglalva. Indiában Devender Pal Singh, aki jelenleg halálsoron van, azt állította a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy a vallatói azzal fenyegették, hogy megölik, és „több üres papír" aláírására kényszerítették.

„Az, hogy egy embert halálra ítélhetnek úgy, hogy tulajdonképpen nincs ellene semmilyen bizonyíték a saját kikényszerített „beismerő" vallomásán kívül, kimondja a végső ítéletet egy társadalom igazságszolgáltatási rendszeréről" - jelentette ki Maiko Tagusari, a japán Elítéltek Jogainak Központjának főtitkára.

A másik súlyos emberi jogi probléma ezekben az országokban, és számos visszaélésre adhat okot, hogy a halálbüntetés ítéletével fenyegetett fogvatartottaknak gyakran szinte semmilyen hozzáférésük nincs ügyvédhez, se a tárgyalás előtt, sem pedig annak során.

Japánban a daiyo kangoku rendszere lehetővé teszi a rendőrség számára, hogy akár 23 napig ügyvéd nélkül tartson fogva és hallgasson ki gyanúsítottakat, arra a feltételezésre hivatkozva, hogy az ügyvéd jelenléte megnehezítené, hogy „rávegyék a gyanúsítottat az igazmondásra".

A kínai hatóságok szintén meg tudják nehezíteni az ügyvédek számára a vádlottal való találkozást vagy az ügy aktáihoz való hozzáférést. Egyes esetekben pedig előfordult az is, hogy vádat emeltek azok ellen az ügyvédek ellen, akik az ügyészség érveit vitató bizonyítékot mutattak be a tárgyalás során.

Egyes ázsiai országokban ráadásul nem csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetében alkalmazzák a halálbüntetést. Kínában legalább 55, Pakisztánban 28, Tajvanon pedig 57 a halálbüntetéssel sújtható bűncselekmények száma. A nemzetközi jog szerint a halálbüntetést csak a halálos következményekkel járó szándékos bűncselekmények esetében lehet alkalmazni, az automatikusan kiszabott halálos ítélet alkalmazása pedig tilos. Ennek ellenére néhány ázsiai ország nem halálos kimenetelű bűncselekmények, mint például a drogkereskedelem vagy a lopás, esetén is alkalmazza a halálbüntetést. Malajzia, Pakisztán, Szingapúr és Észak-Korea azok közé az ázsiai országok közé tartozik, ahol kötelezően kiszabják a halálbüntetést egy bizonyos mennyiségű kábítószer birtoklása esetén.

„Minden ázsiai országnak törekednie kell a halálbüntetés eltörlésére. Csak ilyen módon demonstrálhatják elkötelezettségüket a méltányosság és az igazságosság iránt." - jelentette ki Narendra, az Emberek Uniója a Szabadságjogokért nevű indiai szervezettől.

***** ENGLISH *****

Asia: Stop executions and unfair trials

14 Asian countries, taken together, execute more people than the rest of the world combined, and in many cases the death sentences are delivered after procedures that do not meet international fair trial standards.

The Anti-Death Penalty Asia Network (ADPAN) (where Amnesty International is a member along with several other Asian organisations and activists) released today a new report entitled "When Justice Fails, Thousands executed after unfair trials" which highlights, through the cases of people on death row the struggle to secure a fair trial in eight of these countries.

"Only a small number of countries in Asia are still using the death penalty but their actions cast a shadow over the entire region, with high numbers of people being sentenced after unfair trials, causing innocent people to be executed," said Louise Vischer, Coordinator of the Anti-Death Penalty Asia Network (ADPAN).

The report calls for action for eight people facing execution in China, India, Indonesia, Japan, Malaysia, Singapore, Taiwan and Pakistan. In each case a death sentence was delivered after an unfair trial, and in six of the cases conviction relied on confession extracted through torture.

"The flawed justice systems in many of these countries creates a situation where people are executed after blatantly unfair trials where they have had little or no access to legal advice and may even have been convicted after being tortured into confessing," said Catherine Baber, Amnesty International's Deputy Director for Asia-Pacific.

The two countries that revert back to retaining the death penalty are Thailand and Taiwan. Thailand resumed executions in 2009, despite committing to abolishing the death penalty in its human rights action plan. Taiwan restarted executions in 2010 after a four-year break, despite declaring a policy of gradual abolition in 2000.

In January 2011, Taiwan's Ministry of Justice admitted that Chiang Kuo-ching, a private in the Air Force, had been executed in error in 1997 for a murder he did not commit. The authorities acknowledged that a statement "confessing" to the crime had been made as a result of torture.

In another case, Chiou Ho-shun, Taiwan's longest detained criminal defendant in its longest running criminal case has been detained for more than 23 years, and was sentenced to death for murder in 1989. Chiou's case has been re-tried 11 times. He claims he was tortured into making a false confession. Taiwan's High Court recognized that violence was used against Chiou but excluded from evidence sections of his interrogation tapes where the abuse could be heard. He lost his final appeal to the Supreme Court in August 2011 and could be executed at any time. His case was described by lawyers as "a stain on our country's legal (history)".

"Only abolition of the death penalty can guarantee that no innocent person is executed. Government apologies for execution 'in error' can never be enough," said Hsinyi Lin, Executive Director the Taiwan Alliance to End the Death Penalty (TAEDP).

Forced confessions are regularly relied upon as evidence during trials in Afghanistan, China, Japan, India and Indonesia despite laws against the practice. In India, Devender Pal Singh, currently on death row, claimed to the Supreme Court that his interrogators threatened to kill him and "manhandled" him to "sign several blank papers".

"That a person can be sentenced to death when there is virtually no evidence against them beyond a 'confession' is the ultimate indictment of a society's justice system," said Maiko Tagusari, Secretary-General of the Center for Prisoners' Rights Japan.

Another serious problem is that prisoners facing the death penalty in Asia often have little or no access to lawyers, either before or during trial.

Japan's daiyo kangoku system allows the police to detain and interrogate suspects without a lawyer for up to 23 days, on the assumption that a lawyer's presence would make it hard to 'persuade the suspect to tell the truth'. Chinese authorities can make it difficult for lawyers to meet with clients or access case files, and lawyers have been charged for introducing evidence that challenges the prosecution's case.

Under international law, the death penalty can only be imposed for intentional crimes with lethal consequences, and mandatory death sentences are prohibited. Yet some Asian countries impose the death penalty for non-lethal crimes, including drug trafficking and theft.

Malaysia, Pakistan, Singapore, and North Korea are among Asian countries imposing a mandatory death penalty for possession of a certain amount of drugs.

There are at least 55 capital offenses in China, 28 in Pakistan, and 57 in Taiwan.

"All Asian countries must work towards abolition of the death penalty. Only then can they demonstrate their true commitment to fairness and justice," said Narendra, People's Union for Civil Liberties (PUCL), India.

 

Tovább a kategóriában: Gyakornokot keresünk! »

Hírek

  • Romák Európában: Igazságot és védelmet az erőszak ellen
    Az Amnesty International április 8-án, a Nemzetközi Roma Világnapon kijelentette, hogy az európai kormányok képtelenek megakadályozni a romák ellen irányuló megfélemlítést, sőt néhány esetben még fűtik is a diszkriminációt. „Az elmúlt években jelentősen nőtt Európában a romák elleni erőszakos esetek száma. Elkeresítő ennek az aggasztó jelenségnek a visszhangja. Elfogadhatatlan, hogy a modern Európában állandó fenyegetettségtől és pogromszerű támadásoktól kell tartania a roma közösségeknek.”– nyilatkozta John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai programigazgatója. „Európai vezetők túl gyakran járultak hozzá olyan előítéletek kialakulásához, amelyek a romaellenes erőszakot erősítik azzal, hogy antiszociálisnak, és nem kívánatosnak állítják be a romákat. Mindeközben a hatóságok általánosságban elítélik a legszembetűnőbb romaellenes erőszakot, de vonakodnak attól, hogy elismerjék valós mértékét, és sokszor lassítják az ellene folytatott harcot. Az Európai Unió eddig semmit sem tett annak érdekében, hogy felhívja a tagállamok figyelmét a romák nyilvánvaló és módszeres megkülönböztetésére.” Az Amnesty International jelentése, „We ask for justice”: Europe’s failure to protect Roma from racist violence („Igazságot”: Európa képtelen megvédeni a romákat a rasszista támadásoktól) a cseh-, francia- és görögországi hivatalos személyek és civilek által elkövetett romák elleni gyűlölet motiválta erőszakot és zaklatást vizsgálta, ezzel is jelezve, hogy a jelenség egész Európára kiterjed. „A bűnüldöző szervek számos esetben képtelenek megelőzni a rasszista támadásokat, valamint azt biztosítani, hogy a gyűlölet motívációt alaposan kivizsgálják, és az elkövetőket bíróság elé állítsák. „Sok rendőrörsön továbbra is jelen van a rasszista magatartás, amit inkább letagadnak, mintsem tennének ellene.”– közölte Jonh Dalhuisen. A kormányok Európa szerte nem tesznek eleget a romákért. Számos országban mindennapos a diszkrimináció, a kényszerkilakoltatás, a szegregáció, és az alacsonyabb színvonalú oktatás. „Az Európai Unió teljes törvényhozói fegyvertára rendelkezésre áll, hogy biztosítsa az erőszak, és általában a diszkrimináció elleni fellépést. Az Európai Bizottság, amely az EU-s szabályok végrehajtásáért felelős, eddig még nem tett egyértelmű és határozott lépéseket a romák elleni diszkrimináció és erőszak…

  • Üdvözöljük az Európai Bizottság jelentését a tagállamok nemzeti roma stratégiájának végrehajtásáról
    Az Európai Roma Politikai Koalíció (European Roma Policy Coalition - ERPC), amelynek az Amnesty International is tagja, üdvözli az Európai Bizottság jelentését a tagállomok nemzeti roma statégiájának végrehajtásáról. Ez az első olyan jelentés, amely az egyes országokban alkalmazott szakpolitikai eszközöket vizsgálja arra keresve a választ, hogy azok mennyire hatékonyan segítik elő a romák helyzetének javulását. Az ERPC egyetért a Bizottsággal abban, hogy sajnálatosan egyelőre csak nagyon kevés kézzelfogható és fenntartható eredményt sikerült elérni. A tagállamoknak egyértelművé kell tenniük, hogy elkötelezettek a romákat érő hátrányos megkülönbözetetés felszámolásában. Az ERPC arra kéri a tagállamok és az EU képviselőit, akik ma az európai uniós romaügyi csúcstalálkozón tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy nyilvánítsák ki, van közös politikai akarat a diszkrimináció megszüntetésére, és tegyenek végre érdemi lépéseket is ennek a célnak az elérése érdekében. Annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben fejlődés volt tapasztalható a romák elleni diszkrimináció eltörlésének területén, mégis csak kevés kézzelfogható eredmény mutatható ki. Az ERPC szerint a Bizottság jelentése nem ad reális képet a jelenlegi helyzetről, hiszen számos olyan adat és elemzés hiányzik belőle, amely bemutatná a valós helyzetet, amivel ma Európában a roma lakosságnak nap mint nap szembe kell néznie (iskolai szegregáció, erőszakos kilakoltatás, gyűlölet-bűcselekmények, munkaerő-piaci diszkrimináció). A Bizottságnak sokkal erőteljesebben kell fellépnie a tagállamokkal szemben, ha azok nem teljesítik a nemzeti roma stratégiájukban foglaltakat, és továbbra sem küzdenek a hátrányos megkülönböztetés ellen. Konkrét és hatásos intézkedésekre van szükség, ezért az ERPC a következő problémákra hívja fel a figyelmet: 1. Hiányzik a problémák egyértelmű azonosítása A jelentés nem tárja fel egyértelműen azokat a problémákat, amelyekkel a romáknak szembe kell nézniük Európában (iskolai szegregáció, erőszakos kilakoltatás, rendőri bántalamazás, gyűlölet-bűncselekmények). Egészen idáig a Bizottság nem azonosította specifikusan a romák hátrányos helyzetét az egyes tagállamokban, az oktatást leszámítva. A Bizottság célja az, hogy egységes mérőszámok alapján összehasonlíthatóak legyenek az egyes tagállami teljesítmények. Ezek a mérőszámok…

  • Az EU-s tagállamok vezetői többé nem tehetnek úgy, mintha mi sem történt volna
    "Az Európai Unió tagállamai által bevezetett szigorított határvédelmi intézkedések miatt számos bevándorló, menedékkérő és menekült élete kerül veszélybe, és alapvetői jogaik sérülnek" - nyilatkozta  az Amnesty International képviselője az Európai Bizottság brüsszeli épülete előtt rendezett tüntetés során. Az akció során a tüntetők és az aktivisták együttes erővel mintegy 4 tonna homokot öntenek az épület elé, ezzel egy ideiglenes tengerpartot alakítanak ki. Így szeretnék az uniós vezetőket meggyőzni arról, hogy vessenek véget a tagállamok szégyenletes migrációellenes és menedékjogi politikájának illetve gyakorlatának. “A tagállamok szégyenletesen megbuktak az EU-s és a nemzetközi jogi kötelezettségeik teljesítésében, hiszen nem segítettek a szegénység, a harcok és az emberi jogi visszaélések elől menekülő bevándorlókon és menedékjogot kérőkön” - mondta Nicolas Beger, az Amnesty International Európai Intézmények Irodájának vezetője. “Ahogy Európa egyre inkább bezárkózik, sokan egyszerűen nem találnak biztonságos vagy törvényes utat az európai erődbe. Ezért vagyunk itt ma, az EU-s csúcstalálkozó alatt, hogy felhívjuk a tagállamok kormányainak figyelmét arra, vegyék észre, hogy mennyi nő, férfi és kisgyermek életét követelte a migráció elleni küzdelmük." A mai “tengerpartos” tüntetés Brüsszelben emlékeztető az 5 hónappal ezelőtt történt tragikus lampedusai hajótörésre, amely több mint 500 halálos áldozatot követelt. Mindezidáig ugyanis csak jelentéktelen erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy ilyen és ehhez hasonló események többé ne forduljanak elő. Épp ellenkezőleg, az EU-s tagállamok még mindig előnyben részesítik a “megelőző” politikát és gyakorlatot a “védelmező” szerep helyett, ezzel arra kényszerítve az egyre több és több bevándorlót, menekültet és menedékkérőt, hogy veszélyes kerülőutakon próbáljanak meg “betörni” az európai erődbe. Az Amnesty International számos olyan emberrel vette fel a kapcsolatot, akik a tengeren vesztették el a családjukat, vagy a határőrök nem engedték be őket az országba, de olyan is előfordult, hogy fizikailag bántalmazták őket, és embertelen körülmények között tartották őket fogva más rabokkal együtt. Másokat olyan, emberi jogi szempontból siralmas helyzetű országokban fogtak el és vettek őrizetbe, ahová az…

  • Halálbüntetés 2013: Néhány országban kiugróan sok a kivégzés
    Iránban és Irakban kimagaslóan sok a 2013-ban végrehajtott kivégzések száma, s ez hátráltatja a halálbüntetés eltörlésének globális trendjét, közölte az Amnesty International a halálbüntetésről közölt éves jelentésében. Az országok egy része aggasztóan sok kivégzést hajtott végre 2013-ban – főleg a két közel-keleti állam – így a tavalyi évhez képest közel 100 emberrel többet végeztek ki vilászerte, mely majdnem 15%-os növekedést jelent. „Szégyenteljes az Iránhoz és Irakhoz hasonló országokban tapasztalt állami gyilkosságsorozat. Azok az országok, amelyek ragaszkodnak a halálbüntetéshez, a történelem rossz oldalára állnak, és egyre elszigeteltebbé válnak.” – nyilatkozta Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára. „Néhány ország hajtotta végre az értelmetlen és államilag finanszírozott gyilkosságok nagy részét. Azonban ezek mégsem képesek a halálbüntetés globális eltörlése felé irányuló törekvések folyamatát meg nem történtté tenni.” Irán a legalább 369, és Irak a 169 végrehajtott kivégzéssel a halálbüntetést alkalmazó országok rangsorában a második és harmadik helyen áll. A listát Kína vezeti. Bár a kivégzések számát titokban tartják Kínában, az Amnesty International meggyőződése, hogy több ezer embert végeznek ki az országban évente. Szaúd-Arábia (79) és az Amerikai Egyesült Államok (39) a negyedik és ötödik helyen vannak, míg Szomália (34) a hatodik helyet foglalja el a rangsorban. 2012-höz képest, amikor 682 kivégzést hajtottak végre, 2013-ban – Kínát nem számítva – legalább 778 kivégzés történt a világon. 2013-ban összesen 22 országban végeztek ki embereket, ami egy országgal több az előző évhez képest. Indonézia, Kuvait, Nigéria és Vietnám ismét visszaállította a halálbüntetést. A 2013-as kedvezőtlen fordulatok ellenére, az elmúlt 20 évben folyamatosan csökken a halálbüntetést alkalmazó országok száma. Regionálisan is előrelépés tapasztalható 2013-ban. Sok olyan ország van, amelyben 2012-ben volt kivégzés – köztük Gambia, az Egyesült Arab Emirátusok és Pakisztán – a hatóságok 2013-ban mégis felfügggesztették a halálbüntetés hsználatát. Fehéroroszország is véget vetett a kivégzéseknek, ezért Európa és Közép-Ázsia 2009 óta először lett halálbüntetés mentes 2013-ban. Húsz…

  • Szíria: Jarmuk ostroma – rémtörténet háborús bűncselekményekről, éhezésről és halálról
    Az Amnesty International jelentése arról számol be, hogy palesztin és szír polgárok esnek áldozatul háborús- és emberiség ellenes bűncselekményeknek a Damaszkusz vonzáskörzetében elhelyezkedő Jarmuk városában, melyet jelenleg szíriai kormányzati erők brutális ostrom alatt tartanak. A szíriai krízis harmadik évfordulója alkalmából készült Az élet kiszorítása Jarmuk-ból: Polgári áldozatok ellen elkövetett háborús bűncselekmények címet viselő jelentés többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy 2013 júliusa óta majdnem 200 ember vesztette életét, és a városba vezető létfontosságú étel- és gyógyszerszállítmányi útvonalakat is elvágták. Az Amnesty International által végzett vizsgálatok szerint a halottak közül 128 ember éhhalál áldozata lett a katasztrofális humanitárius válság közepette. „A kétségbeesett jarmuki polgárok számára egyre elviselhetetlenebb az élet, éhezni kényszerülnek, és egyre súlyosbodó szenvedéseiket még a menekülés reménye sem enyhíti.” – nyilatkozta Philip Luther, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai igazgatója. „A Jarmuk-i polgárok bábok egy végzetes játszmában, amelyet nem ők irányítanak.” A jelentés kiemeli, hogy a kormányzati erők és szövetségeseik többször is támadták a várost, köztük polgári épületeket, iskolákat, kórházakat, és egy mecsetet is. A megtámadott épületek közül néhány ideiglenes menedékhelyként szolgált azok számára, akik elhagyni kényszerültek a lakhelyüket. A támadások az orvosokat és az egészségügyi személyzetet sem kímélték. „Válogatás nélkül támadni a civil lakosság lakta területeket is, háborús bűncselekménynek számít. Többszörösen megtámadni egy sűrűn lakott területet, ahol a lakosoknak nincs hová menekülniük, könyörtelen hozzáállásról és a legalapvetőbb emberi jogok lábbal tiprásáról tesz tanúbizonyságot.” – mondta Philipp Luther. „A hírek szerint a Jarmukban maradtak legalább 60%-a szenved alultápláltságtól. A táborlakók azt is elmondták az Amnesty Interantional-nak, hogy hónapok óta egyáltalán nem ettek gyümölcsöt, sem zöldséget. A rizs ára is ugrásszerűen megemelkedett, egy kiló ára eléri a 100 dollárt.” „A kormányzati erők azzal, hogy a civil lakosság éheztetését fegyverként használják, háborús bűncselekményt követnek el. Családok szívszaggató történeteket mondtak el arról, hogyan kell kutya és macskahúsra fanyalodniuk, hogy életben…

  • Kerüljenek az emberi jogok a választási kampány középpontjába
    Az Amnesty International felhívása a magyarországi választási kampány idejére; az Amnesty 5 választási pontja Az Amnesty International a választási kampány kezdetével felszólítja a pártokat és a képviselőjelölteket, hogy az április 6-i választásokig, és az új országgyűlés megalakulása után is kiemelten kezeljék az emberi jogok kérdését. Az Amnesty International felhívja a pártokat és a képviselőjelölteket, hogy mellőzzék a rasszista, antiszemita, homo- és transzfób, idegengyűlölő vagy bármely más kisebbséget megbélyegző kijelentéseket a választási kampányban. Az utóbbi évtizedben Magyarország emberi jogi szempontból több kritikát is kapott nemzetközi megfigyelő szervektől, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsától és az Európa Tanács Emberi Jogi Bíróságától a romákkal szembeni előítélet motiválta bűncselekményekkel, gyűlöletbeszéddel és iskolai szegregációval,1 a szólás-, gyülekezés- és médiaszabadság igazságtalan szabályozásával, illetve a hajléktalanság kriminalizációjával kapcsolatban. Az Amnesty International súlyos emberi jogsértésekre hívta fel a figyelmet több területen, például a gyűlölet-bűncselekményekkel (kiváltképp a rasszista erőszakkal) kapcsolatban. Felhívta Magyarországot, hogy hozza összhangba a vonatkozó jogszabályait a nemzetközi emberi jogi normákkal és – a jelenlegi szabályozással ellentétben, mely csak a közösség tagjával szembeni erőszakra tér ki – foglalja jogszabályba az előítéletes motivációt mindenfajta bűncselekmény esetében. Az Amnesty International kutatása a romákkal szemben elkövetett gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban kiemelte a jogalkotási hiányosságokat, valamint az ezekre a bűncselekményekre vonatkozó irányelvek és a rendőri képzés hiányát, illetve a rendőrség hibáit a rasszista motiváció kivizsgálása során. Az Amnesty International számos olyan esetet is dokumentált továbbá, amikor a rendőrség nem tudta megvédeni a romákat, illetve más csoportok tagjait a szélsőséges és paramilitáris csoportok általi fenyegetettségtől és támadásoktól.2 2011-ben és 2013-ban Magyarország új Alaptörvényét és annak későbbi módosításait is kritizálta az Amnesty International, mivel lehetőséget ad a szexuális orientáció és a nemi identitás alapú diszkriminációra; korlátozhatja a nők hozzáférését a törvényes abortuszhoz; szűkíti a család definícióját (kizárja a nem házasságban élő és/vagy azonos nemű párokat); illetve olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek lehetővé teszik az életfogytiglani börtönbüntetést a…

  • Bosznia-Hercegovina: Egyre több a tüntetés, mely rávilágít a kormányzati elszámoltathatóság szükségességére
    Az Amnesty International aggódik a Bosznia-Hercegovinában múlt hét óta zajló tüntetések miatt, melyeket a tuzlai kanton ipari szektorából történő tömeges elbocsátások indítottak el. A második hete tartó tüntetések jól tükrözik Bosznia-Hercegovina polgárainak csalódottságát az országban hosszú ideje uralkodó állapotok miatt; az államszervezet átláthatatlansága, a szörnyű gazdasági és társadalmi körülmények, illetve a működésképtelen kormányok miatt. Az emberek országszerte demonstrációkat tartanak és változásokat követelnek. A tüntetések átterjedtek a Bosznia-Hercegovinai Föderációról a Brčkoi Körzetre és a Boszniai Szerb Köztársaságra is (ez a három entitás alkotja Bosznia-Hercegovinát). A tiltakozások oka az, hogy az egymást követő kormányok nem tudták biztosítani az alapvető társadalmi és gazdasági jogokat a fegyveres konfliktust követő közel 20 évben. Bosznia-Hercegovinának most szembe kell néznie a következményekkel, miszerint képtelen volt egyenlő jogokat és egyenlő hozzáférést biztosítani polgárainak az alapvető szolgáltatásokhoz. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint a munkanélküliség majdnem 45% az országban, míg a fitalok körében ez még magasabb, 60% feletti. Bár a tüntetések nagyrészt békésen zajlottak, az Amnesty Internationalt aggasztja, hogy a múlt héten a tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, és mindkét fél erőszakhoz folyamodott. Az Amnesty International ezért felszólítja a rendőrséget, hogy tartsák tiszteletben a békés tüntetéshez való jogot, a tiltakozókat pedig arra, hogy tartózkodjanak az erőszaktól. Hiteles beszámolók érkeztek az Amnesty Internationalhez olyan esetekről, amikor bűnüldöző szervek bántalmaztak őrizetbe vett személyeket, akik közül többen még nem töltötték be a 18. életévüket. Ráadásul legalább egy újságírót megvertek, miközben a tuzlai eseményekről tudósított. Az Amnesty international felhívja a hatóságokat, hogy indítsanak független nyomozást, és vonják felelősségre a tetteseket. A szervezet továbbra is figyelemmel kíséri a tüntetéseket, és beszámol az esetleges visszaélésekről.

  • Transznemű emberek Európában – kérdések és válaszok
    Mit jelent, hogy valaki transznemű? A transznemű emberek nemi identitása nem egyezik meg azzal a biológiai és társadalmi nemmel, amivel születtek; különböző minták szerint tapasztalják, és fejezik ki a nemiségüket. Néhány transznemű ember teljesen férfinak vagy nőnek érzi magát; mások a nemiségüket a kettő között érzik. Néhányuk meg szeretné vá...

    Bővebben...
  • Európa: Másfél millió transzszexuális embert diszkriminálnak – embertelen és megalázó bánásmódban részesülnek
    Az Amnesty International ma megjelent jelentésében arról számol be, hogy az európai országok megsértik azon személyek emberi jogait, akik nemüket meg kívánják változtatni. A beszámoló részletezi, hogy a transzszexuális embereknek komoly műtéteken, sterilizáción, hormonterápián és pszichiátriai teszteken kell átesniük, mielőtt megváltoztathatnák jogi státuszukat. „Rémisztő, hogy azoknak, akik meg szeretnék változtatni születéskor elrendelt nemüket, ilyen komoly megalázó és embertelen akadályokon kell átküzdeniük magukat” – mondta Marco Perolini, az Amnesty International diszkriminációs szakértője. „Sok transzszexuális embernek óriási nehézségeket kell leküzdenie, míg elfogadtathatja identitását, és sokszor ezt még a nyilvánvaló és durva állami diszkrimináció is megnehezíti.” Az Amnesty International „Az állam eldönti ki vagyok: a transzszexuális emberek elfogadásának hiánya Európában” című jelentése hét európai országra fókuszál. A beszámoló kiemeli, hogyan sértenek alapvető emberi jogokat a nem megváltoztatásához szükséges procedúrák Dániában, Finnországban, Franciaországban, Norvégiában, Belgiumban és Németországban. Írországban pedig ilyenfajta eljárás nem létezik, bár a jogalkotás tervezett ezen a területen. A becslések szerint akár 1.5 millió transznemű ember is élhet az Európai Unióban. Sok államban szigorú feltételekhez kötik a nemváltoztatást. Transzszexuális emberek csak akkor változtathatják meg a nemüket, ha előtte mentális betegséggel diagnosztizálják őket, valamint hozzájárulnak, hogy komoly egészségügyi beavatkozásokon essenek át, például hormonterápián és különböző műtéteken, amelyek visszafordíthatatlanul sterilizációhoz vezetnek. Be kell bizonyítaniuk azt is, hogy egyedülállóak. Az egész procedúra éveket vehet igénybe. „Az államoknak biztosítaniuk kell, hogy olyan gyors, elérhető és átlátható procedúrával változtathassák meg nemüket a transznemű emberek, mely összhangban van az egyén nemi identitásával, megőrzi az érintett személy magánélethez való jogát, és nem szab olyan követelményeket, amelyek megsértik az illető emberi jogait” – jelentette ki Marco Perolini. „A transznemű embereknek felháborító döntést kell hozniuk – vagy alávetik magukat egy sor megalázó lépésnek és intézkedésnek az állam parancsára, vagy kötelesek azzal a nemmel folytatni az életüket, amellyel születtek – még akkor is, ha ez ellentétes a kinézetükkel és identitásukkal.” Írországban jelenleg…

  • Ukrajna: Elrabolták, megkínozták, „keresztre feszítették” az aktivistát
    Dmitrij Bulatov, az ukrán ellenzéki aktivista elrablása és megkínzása barbár tett, amit azonnal ki kell vizsgálni – jelentette ki az Amnesty International. „Az ukrán hatóságoknak azonnal vizsgálatot kell indítaniuk Dmitrij Bulatov ügyében, és az igazságszolgáltatásnak kell ítéletet mondania mindazokról, akik ezt a barbár tettet elkövették a prominens ellenzéki vezető ellen” – mondta John Dalhuisen, az Amnesty International Európai és Közép-ázsiai Programigazgatója. „Dmitrij rettenetes története nem egyedülálló az Euromajdan tüntetői között. Számos hasonló esetet jelentettek, többek közt Jurij Verbitszkij ügyét, aki sajnálatos módon nem élte túl a megpróbáltatást.” „Nagyon nehéz kiutat találni a jelenlegi krízisből, amikor a tüntetések szervezői ilyen rettenetes visszaélések áldozatai lesznek. A hatóságoknak azt a határozott üzenetet kell közvetíteniük ezen megdöbbentően erőszakos cselekmények elkövetői számára, hogy nincs bocsánat, és felelősségre vonásuk nem marad el.” Dmitrij Bulatov, aki január 22-én este tűnt el, egyike az Automajdan főszervezőinek. Bulatov elmondta, hogy megverték, megkínozták, és keresztre feszítették elrablása 8 napja alatt. Hosszú ideig bekötött szemmel tartották, alig adtak neki enni, és orosz akcentusú férfiak vallatták, akik azt akarták tudni, ki pénzeli az akcióit. Tegnap kidobták egy autóból, és hagyták volna meghalni a fagyban a kijevi főváros külvárosának erdejében. Jelenleg kórházban kezelik a sérüléseit. Miután január 30-án este kidobták a kocsiból, sikerült elsétálnia egy közeli faluba, hogy menedéket kérjen, és felhívja a barátait. Véráztatta, foltos ruhában, tele sebekkel és vágásokkal, Bulatov ezt mondta a megpróbáltatásairól: „Keresztre feszítettek. Átszúrták a kezeimet. Levágták a fülem. Összevagdosták az arcom. Nincs olyan pontja a testemnek, ami nem sérült. Maga is láthatja. De élek, hála Istennek.”