logo

amnesty shop logo

2011. december 06.

Emberek ezreit végzik ki kínzás és tisztességtelen eljárást követően több ázsiai országban

Ártatlanok kivégzése tévedésből, halálos ítéletek kínzással kicsikart vallomás következtében – sok ázsiai ország – köztük Kína, India, Indonézia, Japán, Malajzia, Szingapúr, Tajvan és Pakisztán - még mindig óriási lemaradásban a halálbüntetést eltörlő országok sokasága mögött.

2012. december 6. - Ma mutatták be a Halálbüntetést Ellenzők Ázsiai Hálózatának új jelentését, amely feltárja nyolc ázsiai országban az igazságszolgáltatási és halálbüntetést alkalmazó rendszer hibás működését.

Rövidített jelentés angolul: http://www.amnesty.org/en/library/info/ASA01/022/2011/en

Teljes jelentés angolul: http://www.amnesty.org/en/library/info/ASA01/023/2011/en

Esetek: http://www.amnesty.org/en/library/info/ASA01/029/2011/en

A Halálbüntetést Ellenzők Ázsiai Hálózatának honlapja: http://adpan.net/

(scroll down for English)

Tizennégy ázsiai ország összességében több embert végez ki, mint a világ összes fennmaradó országa együttvéve, és sok esetben olyan bírósági eljárásokat követően születnek meg a halálos ítéletek, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi eljárási normáknak.

A Halálbüntetést Ellenzők Ázsiai Hálózata (Anti-Death Penalty Asia Network, ADPAN) – amelynek tagja az Amnesty International és még számos más ázsiai szervezet és aktivista – ma mutatta be jelentését „Amikor az igazságszolgáltatás megbukik: Ezrek kivégzése tisztességtelen eljárások után" címmel, amely nyolc ország példáján keresztül mutatja be, hogy akár emberek ezreit is kivégzik évente hibás és méltánytalan bírói eljárásokat követően.

„Csupán az országok egy kis hányada alkalmazza jelenleg is a halálbüntetést Ázsiában, azonban ezzel az egész régióra rossz fényt vetnek, hiszen igen magas az olyan halálraítéltek száma, akiket hibás eljárás után ítélnek el, és sokat közülük ártatlanul végeznek ki. " - jelentette ki Louise Vischer, az ADPAN koordinátora.

A most bemutatott jelentés cselekvésre szólít fel 8 kivégzésre váró elítélt érdekében, akik Kínában, Indiában, Indonéziában, Japánban, Malajziában, Szingapúrban, Tajvanon és Pakisztánban vannak halálsoron. Mindegyikük ítélete tisztességtelen bírói eljárás eredményeképp született, hatuk esetében pedig kínzás révén kényszerítették ki a bizonyító vallomást.

„Sok országban az igazságszolgáltatás rendszerszintű hibái következtében az embereket látványosan igazságtalan perek után végzik ki, amely során nem vagy alig jutnak jogi segítséghez, sőt néha addig kínozzák őket, amíg beismerő vallomást tesznek." - mondta Catherine Baber, az Amnesty International Ázsiaért és Óceániáért felelős igazgatóhelyettese.

Két „visszaeső" ország a halálbüntetés alkalmazásában az ázsiai térségben Tajvan és Thaiföld. Thaiföld 2009-ben tért vissza a halálbüntetés gyakorlatához, annak ellenére, hogy nemzeti emberi jogi cselekvési tervük részét képezte a kivégzések eltörlése. Tajvan pedig 2010-ben négy év szünet után indította újra a kivégzéseket, holott 2000-ben még a halálbüntetés fokozatos eltörlését jelentették be.

2010 januárjában a tajvani igazságügyi minisztérium bevallotta, hogy tévedésből végezték ki Chiang Kuo-ching-et, a légierő közlegényét 1997-ben, egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el. A hatóságok azt is elismerték, hogy beismerő vallomása kínzás eredményeként született.

Egy másik esetben, ami a leghosszabb ideje futó büntetőjogi eljárás, Tajvan legrégebb óta fogvatartott elítéltje Chiou Ho-shun 23 éve van börtönben, és 1989-ben ítélték halálra. Ő azt állítja, hogy annak idején kínzás alatt kellett hamis beismerő vallomást tennie. Ügyét tizenegyszer tárgyalták újra. A tajvani Legfelsőbb Bíróság ugyan tudomásul vette, hogy erőszakot használtak Chiou ellen, azonban kizárta a bizonyítékok köréből a kihallgatásáról készült hangfelvételek azon részeit, amelyeken hallhatóak voltak a visszaélések és azok következményei. Chiou 2011 augusztusában elvesztette az utolsó fellebbezését a Legfelsőbb Bíróságon, így jelenleg bármikor sor kerülhet a kivégzésére. Ügyét a jogászok úgy jellemzik, mint egy „csúnya folt országuk (jog)történetén".

Hsinyi Lin, a Tajvani Összefogás a Halálbüntetés Eltörléséért (Taiwan Alliance to End the Death Penalty, TAEDP) igazgatója szerint „csak a halálbüntetés eltörlése lehet a garancia arra, hogy nem végeznek ki ártatlanul embereket. A kormányzati bocsánatkérések a „véletlen" kivégzésekért soha nem elegendőek."

A kínzás más ázsiai országokban is gyakori, ahol van még halálbüntetés. Afganisztánban, Kínában, Japánban, Indiában és Indonéziában rendszeresen használnak kikényszerített vallomásokat bizonyítékként, annak ellenére, hogy ennek tilalma törvénybe van foglalva. Indiában Devender Pal Singh, aki jelenleg halálsoron van, azt állította a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy a vallatói azzal fenyegették, hogy megölik, és „több üres papír" aláírására kényszerítették.

„Az, hogy egy embert halálra ítélhetnek úgy, hogy tulajdonképpen nincs ellene semmilyen bizonyíték a saját kikényszerített „beismerő" vallomásán kívül, kimondja a végső ítéletet egy társadalom igazságszolgáltatási rendszeréről" - jelentette ki Maiko Tagusari, a japán Elítéltek Jogainak Központjának főtitkára.

A másik súlyos emberi jogi probléma ezekben az országokban, és számos visszaélésre adhat okot, hogy a halálbüntetés ítéletével fenyegetett fogvatartottaknak gyakran szinte semmilyen hozzáférésük nincs ügyvédhez, se a tárgyalás előtt, sem pedig annak során.

Japánban a daiyo kangoku rendszere lehetővé teszi a rendőrség számára, hogy akár 23 napig ügyvéd nélkül tartson fogva és hallgasson ki gyanúsítottakat, arra a feltételezésre hivatkozva, hogy az ügyvéd jelenléte megnehezítené, hogy „rávegyék a gyanúsítottat az igazmondásra".

A kínai hatóságok szintén meg tudják nehezíteni az ügyvédek számára a vádlottal való találkozást vagy az ügy aktáihoz való hozzáférést. Egyes esetekben pedig előfordult az is, hogy vádat emeltek azok ellen az ügyvédek ellen, akik az ügyészség érveit vitató bizonyítékot mutattak be a tárgyalás során.

Egyes ázsiai országokban ráadásul nem csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetében alkalmazzák a halálbüntetést. Kínában legalább 55, Pakisztánban 28, Tajvanon pedig 57 a halálbüntetéssel sújtható bűncselekmények száma. A nemzetközi jog szerint a halálbüntetést csak a halálos következményekkel járó szándékos bűncselekmények esetében lehet alkalmazni, az automatikusan kiszabott halálos ítélet alkalmazása pedig tilos. Ennek ellenére néhány ázsiai ország nem halálos kimenetelű bűncselekmények, mint például a drogkereskedelem vagy a lopás, esetén is alkalmazza a halálbüntetést. Malajzia, Pakisztán, Szingapúr és Észak-Korea azok közé az ázsiai országok közé tartozik, ahol kötelezően kiszabják a halálbüntetést egy bizonyos mennyiségű kábítószer birtoklása esetén.

„Minden ázsiai országnak törekednie kell a halálbüntetés eltörlésére. Csak ilyen módon demonstrálhatják elkötelezettségüket a méltányosság és az igazságosság iránt." - jelentette ki Narendra, az Emberek Uniója a Szabadságjogokért nevű indiai szervezettől.

***** ENGLISH *****

Asia: Stop executions and unfair trials

14 Asian countries, taken together, execute more people than the rest of the world combined, and in many cases the death sentences are delivered after procedures that do not meet international fair trial standards.

The Anti-Death Penalty Asia Network (ADPAN) (where Amnesty International is a member along with several other Asian organisations and activists) released today a new report entitled "When Justice Fails, Thousands executed after unfair trials" which highlights, through the cases of people on death row the struggle to secure a fair trial in eight of these countries.

"Only a small number of countries in Asia are still using the death penalty but their actions cast a shadow over the entire region, with high numbers of people being sentenced after unfair trials, causing innocent people to be executed," said Louise Vischer, Coordinator of the Anti-Death Penalty Asia Network (ADPAN).

The report calls for action for eight people facing execution in China, India, Indonesia, Japan, Malaysia, Singapore, Taiwan and Pakistan. In each case a death sentence was delivered after an unfair trial, and in six of the cases conviction relied on confession extracted through torture.

"The flawed justice systems in many of these countries creates a situation where people are executed after blatantly unfair trials where they have had little or no access to legal advice and may even have been convicted after being tortured into confessing," said Catherine Baber, Amnesty International's Deputy Director for Asia-Pacific.

The two countries that revert back to retaining the death penalty are Thailand and Taiwan. Thailand resumed executions in 2009, despite committing to abolishing the death penalty in its human rights action plan. Taiwan restarted executions in 2010 after a four-year break, despite declaring a policy of gradual abolition in 2000.

In January 2011, Taiwan's Ministry of Justice admitted that Chiang Kuo-ching, a private in the Air Force, had been executed in error in 1997 for a murder he did not commit. The authorities acknowledged that a statement "confessing" to the crime had been made as a result of torture.

In another case, Chiou Ho-shun, Taiwan's longest detained criminal defendant in its longest running criminal case has been detained for more than 23 years, and was sentenced to death for murder in 1989. Chiou's case has been re-tried 11 times. He claims he was tortured into making a false confession. Taiwan's High Court recognized that violence was used against Chiou but excluded from evidence sections of his interrogation tapes where the abuse could be heard. He lost his final appeal to the Supreme Court in August 2011 and could be executed at any time. His case was described by lawyers as "a stain on our country's legal (history)".

"Only abolition of the death penalty can guarantee that no innocent person is executed. Government apologies for execution 'in error' can never be enough," said Hsinyi Lin, Executive Director the Taiwan Alliance to End the Death Penalty (TAEDP).

Forced confessions are regularly relied upon as evidence during trials in Afghanistan, China, Japan, India and Indonesia despite laws against the practice. In India, Devender Pal Singh, currently on death row, claimed to the Supreme Court that his interrogators threatened to kill him and "manhandled" him to "sign several blank papers".

"That a person can be sentenced to death when there is virtually no evidence against them beyond a 'confession' is the ultimate indictment of a society's justice system," said Maiko Tagusari, Secretary-General of the Center for Prisoners' Rights Japan.

Another serious problem is that prisoners facing the death penalty in Asia often have little or no access to lawyers, either before or during trial.

Japan's daiyo kangoku system allows the police to detain and interrogate suspects without a lawyer for up to 23 days, on the assumption that a lawyer's presence would make it hard to 'persuade the suspect to tell the truth'. Chinese authorities can make it difficult for lawyers to meet with clients or access case files, and lawyers have been charged for introducing evidence that challenges the prosecution's case.

Under international law, the death penalty can only be imposed for intentional crimes with lethal consequences, and mandatory death sentences are prohibited. Yet some Asian countries impose the death penalty for non-lethal crimes, including drug trafficking and theft.

Malaysia, Pakistan, Singapore, and North Korea are among Asian countries imposing a mandatory death penalty for possession of a certain amount of drugs.

There are at least 55 capital offenses in China, 28 in Pakistan, and 57 in Taiwan.

"All Asian countries must work towards abolition of the death penalty. Only then can they demonstrate their true commitment to fairness and justice," said Narendra, People's Union for Civil Liberties (PUCL), India.

 

Tovább a kategóriában: Gyakornokot keresünk! »